Természetesen szombatra szerveztek egy munkalátogatást Ószakába.
Ószaka ide 600 kilométer. Tehát:
Az ember felkel hétkor, kilencre odamegy Tokió állomásra, találkozik a kollégájával, felszállnak a sinkanszenre, 11:50-kor leszáll Sin-Ószaka állomáson, 13:00-kor kezdődik a megbeszélés, hajszálpontosan 16:00-kor vége, hajszálpontosan 19:00-ig közös vacsora, beszélgetés, fél nyolckor felszáll a hazafelé tartó sinkanszenre, a vonaton még gyorsan megszerel az otthoni szerveren néhány HTML-fájlt (igen, mobilinternettel, miközben 250-nel megy a Nozomi szuperexpressz), hazabumlizik, és éjfél előtt otthon van.
Ha meg tetszenek jobban nézni a számokat, kb. ugyanannyi, mint leutazni Debrecenbe (vagy kevesebb), csak az ember megtett egy nap 1200 kilométert.
Az egész napból egyébként a hosszú közös vendéglőzés volt a legviccesebb. Az ószakai emberek kicsit mások, sokkal lazábbak (egyszer valamikor írok erről majd sokat), és a fejenként három sör után (nem, nem, én úroncsa, oolong-tea) elég nagy hangon sikerült megvitatni, hogy ki hogyan is süti az okonomi-jakit. Miután volt köztünk hirosimai, nem igazán lehetett nála okosabbnak lenni, viszont tanultunk néhány tényleg érdekes dolgot. Például hogy a takojaki (palacsintatésztában egy darab polip és pici gömbbé sütik egy pici félgömbökből álló vaslapon) pont nem attól jó, ha sűrű a tésztája, mert akkor a félgömb ugyan megsül, de nem lehet normálisan megfordítani. Majdnem vízszerűen híg tésztát kell csinálni, hogy fordításnál kifolyjon a bele, szép félgömb legyen a másik fele is, a közepe meg lyukas. Az okonomi-jaki viszont pont fordítva, akkor jó, ha már el sem hisszük, hogy ez még jó, olyan sűrű.
Az egyik japán mesélte, hogy vett teflonból takojaki-sütőt. Mondták, hogy az nagyon vicces, de nem az igazi, az a fém. Igen, de a fémmel megpróbálta, és nagyon vacak lett, ki kellett dobni. Mire nevetnek az ószakaiak (Kanszaiban állítólag minden háztartásban van takojaki-sütő), hogy “de hát az első kettőt-hármat amúgy is el kell dobni”. Az új sütő túl új, mellékíze van, kell egy kis idő, amíg szépen ráég az olaj meg minden. Persze a gyakorlatban inkább olajat kell ráégetni, és csak egy adagot kidobni tényleg, de azt állítólag sehogy nem lehet megúszni.