„Ugyanúgy és mégis másképp”-példa: gyaru-moji

Az a jelenség, hogy a mobilhasználatban élenjáró országokban a fiatalok körében az üzenetküldés/levelezés aránya messze meghaladja a hanghívásokét, egyáltalán nem japán sajátosság. Az, hogy a fiatalok egyébként is sajátos szlenget használnak és sajátos tolvajnyelvet alakítanak ki az elektronikus üzenetekhez, szintén nem. Annál érdekesebb viszont összehasonlítani, hogy miben más Japánban ez a jelenség: kik használják és hogyan írnak.

A japán nyelv fonetikailag rettentően szegény, a homonímák száma nagyon nagy. Éppen ezért a hasonló kiejtésen alapuló szóvicceknek egyáltalán nincs Japánban hagyománya (és a legtöbben kicsit sem találják szórakoztatónak), ugyanakkor már a telefonszámok óta létező jelenség, hogy a számok különféle – japános, kínaias és kicsit eltorzított vagy ritkább – olvasataiból mindenféle könnyen megjegyezhető szót, kifejezést raknak össze. Például egy fürdőház direkt olyan telefonszámot kér, amiben szerepel a 4126 szám, hogy a yo-i-fu-ro olvasatokból a yoi furo („jó fürdő”) álljon össze. Ezt a fajta tolvajnyelvet fejlesztették a számkijelzős személyhívók idejében elképesztő szintre az iskoláslányok. A lánymagazinok is terjesztették az „igét” – közismert példák a 0840, ohayo („jó reggelt”) és a 724106, nanishiteru („mit csinálsz?”), de az egyes baráti csoportok maguk is kitaláltak kódokat.

A személyhívók mostanra a múlté, de a titkos nyelv iránti vágy változatlan. A japán fiatalok körében jelenleg népszerű „titkosírás” gyaru-moji („lánybetűk”) névre hallgat, bár szokták hetamoji-nak, („ügyetlen betűk”) is hívni. Jellegében és eredetében is igen hasonlít a nyugati leet (vagy „SMS-nyelv”) íráshoz, amikor is az elektronikus kommunikáció során szándékosan eltorzítják, kicserélik az egyes karaktereket, nem kímélve a nyelvtant sem. Míg azonban az elsősorban hacker-gyökerekből táplálkozó leet jóval kisebb karakterkészletből kell, hogy válogasson, és a betűket számokra, a kiejtésükre, vonalrajzoló karakterekre és ezek kombinációira cseréli le – n00b (noob = newbie, újonc), H4x0r (hacker), B& (banned, kitiltva), l8 (late, késő) –, a rendkívül tág, latin, görög és cirill betűket, különféle szimbólumokat, vonalrajzoló karaktereket, nem használt kanji-kat és kanji-gyököket, valamint kétféle szótagírást is tartalmazó japán kódkészlet még sokkal nagyobb teret enged a fantáziának a karakterek lecserélése során. Cserébe a nyelvtan sokkal kevésbé (vagy egyáltalán nem) torzul – hiszen ellenkező esetben gyakorlatilag értelmezhetetlenné válnának az üzenetek, még így is komoly erőfeszítést igényel a dekódolásuk. Az üzenetek persze a hivatalos, udvarias nyelvhasználat helyett elsősorban a fiatalok, és különösen a középiskolások által beszélt nyelven íródnak – tehát a „Jó kedvem van” üzenet nem úgy fog kinézni, hogy Watashi no kibun wa totemo ii desu, hanem valahogy úgy, hogy choo kimochi ii, a tényleges leírása pedig lehet például ilyen：于∋─≠モ于ｲｲ！. A gyaru-moji eredete nem tisztázott, hasonló betűtorzítások már az 1990-es években, a japán számítógépes underground világában használatosak voltak (az akkori neve kusachuugo volt), de szélesebb ismertségre 2002 táján tett szert, amikor a média felkapta a jelenséget. Eleinte főképp fiatal fiúknak szóló újságokban adtak hírt róluk, mint a „felnőttek által olvashatatlan” írás, de aztán a lányújságok is átvették, mint „menő” írást, majd a tévéműsorokban is megjelent.

Az SMS-nyelvhez képest talán legszembetűnőbb eltérés, hogy bár az SMS-nyelvnek is van egyfajta, a „szülők által visszafejthetetlen” tolvajnyelv-jellege, a használt eszköztár legalább egy része világosan azonosíthatóan a rövidítésekről (mert nagyon korlátozott az SMS hossza) és a kényelemről szól (hogy kevesebbet kelljen nyomkodni a billentyűket). Erre példa a magyar SMS-ekben is elterjedt vok (a vagyok), vagy a franciákban a g a j’ai helyett. A gyaru-moji írása és olvasása viszont kifejezett, határozott erőfeszítést igényel, emiatt bizalmasabb az információ, ezért az ilyen üzenetek bensőségesebb, barátibb viszonyt sugallnak.

A fő vezérlőelv a karakterek kinézetre hasonló más karakterekre vagy kombinációkra lecserélése, de a „hasonló” fogalmát igen tágan értelmezik. Semmi sem szent, a több részből álló karakterek egyes részeihez keresnek hasonló latin, görög vagy cirill betűt, szimbólumot. Például a hiragana け (ke) írható úgy, hogy レナ (katakana re és na), Iナ (nagy i és katakana na), vagy akár († (kezdő zárójel és „tőr”/lábjegyzet szimbólum). A katakana karakterek helyett gyakran írnak hasonló kanji-t, például干 a チ (csi) helyett. A kanji-kat pedig előszeretettel bontják kétfelé, mint például女子 (nő és gyerek) a 好 (szuki, kedvel) helyett.

Mostanra egyébként lecsendesülőben van a gyaru-moji-láz, csúcspontját 2006 környékén érte el. Alább látható néhány érdekesebb példa, mit mivel lehet helyettesíteni:

2. táblázat: Néhány példa gyaru-moji karakterekre