外耳道炎 – Külső hallójárat-gyulladás

Igen, nekem szokott ilyenem lenni néha, és persze bolond voltam, hogy nem mentem el korábban orvoshoz (hiába, a TB hiánya tesz ilyet az emberrel), még nagyobb bolond, hogy viszont vettem valami csodaszert a patikában, na, attól durrant be csak igazán ma reggelre.

Úgyhogy kiválasztottam egy fül-orr-gégészt, a következő rendkívül összetett módon: látszott, hogy van egy klinika három házzal arrébb a munkahelyemtől, úgyhogy átballagtam direkt nem korán reggel, kérdeztem párat, és 30 perc múlva mindennel kész voltunk, amivel ilyenkor szokás (kitisztítják az ember fülét, raknak bele fertőtlenítőt meg gyulladáscsökkentőt és írnak fel antibiotikumot és/vagy fülcseppet). Nem, nem sírtam (pedig tud fájni a gyulladt fül porszívózása).

Nem ez volt az érdekes. Az első érdekes az volt, hogy miután 1 perc alatt elkészült a beteglap, kaptam hozzá egy kis jelzőkészüléket, afféle személyhívó, pár karakteres kis kijelzővel, de szépen kiírta, hogy mikor mit kell csinálnom (most menjen a szakrendeléshez, most üljön be a belső váróba, menjen leadni a kartont, menjen a kettes pénztárhoz), csöngetett egy picit, én meg megnyomtam a “tudomásul vettem” gombot. (Volt rajta még egy gomb, amivel a saját nevem és a tennivaló között válthattam.)

A második pedig az, hogy miután teljes áron, betegbiztosítás nélkül kifizetettem 7056 yent (ebben már a gyógyszerek is benne voltak, illetve az, hogy először jártam a klinikán, ezért készítettek nekem mágneskártyát), és indultam visszafelé, utánamszaladt egy nővérke, hogy nem jól számoltak, ácsi. Na mondom, éreztem én, hogy olcsó ez, azt mondták, 4200 yen csak a beköszönő pénz, valószínűleg úgy töltötték ki, hogy “majd lesz nekem TB-m”, és akkor vissza kell jönni bemutatni, hogy ennyibe kerüljön, de én szóltam, hogy teljes áron szeretném.

Valóban rosszul számoltak. Kaptam vissza 256 yent.