Az volt eredetileg a terv, hogy Yokohamába érkezvén majd jól meglátogatok néhány kedvenc helyet, fényképezek szépeket és majd fecsegek sokat össze-vissza, de én is jó lusta voltam, meg a fényképezésnek is betett rendesen a cuju. A szó a japán “esős évszak”-ot takarja, bár az írásjegyek együtt szó szerint azt jelentik, hogy “szilvaeső”, és hogy könnyebb legyen megjegyezni, japánul baiu-nak is olvassák (az lenne egyébként a normális olvasat, a cuju a furcsa, hiszen a szilva japános olvasata ume, az esőé meg ame, együtt tehát nyilván cuju), például az olyan hasznos és fontos összetételekben, mint a 梅雨前線 (baiu-zenszen, szilvaeső-front).
A szilvának persze semmi köze az esőhöz azon túl, hogy ilyentájt nyílik, viszont azt tényleg nem mindenki tudja, hogy Japánban nem négy évszak van, hanem legalább öt. A fent említett front lényegében az óceán feletti nedves és a kontinentális száraz (és jóval hidegebb) levegő ütközőzónája, ami lényegében folyamatosan megvan, csak attól függően, hogy éppen ki az erősebb, mozog év közben ide-oda (én mondtam, hogy hasznos összetétel, tele van vele az újság, hogy éppen hol tart). Japánban jellemzően a június-július az (egyik) esős évszak, délebbre korábban érkezik és ők többet is kapnak belőle, Hokkaidóba később is ér fel és valamennyire megszelídül. Itt, Tokió környékén ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy júniusban az átlagos csapadékmennyiség 176 mm (Budapesten is június a legesősebb, de az átlag 64-70 mm, attól függ, hány évre nézzük).
176 milliméternyi eső sok. Korábban már élcelődtem azon, hogy itt az ember átértékeli, amit korábban az esőről tudott, de a június még a sokat próbált japánokat is megviseli. A cuju alatt alig süt ki a nap, eső és esőre álló idő váltogatja egymást, és nem is a nagyon nagy zivatar a gyakori, hanem inkább az az őrjítő, hogy egyfolytában szemerkél az eső és semmilyen ruha nem szárad meg, nem lehet teregetni az erkélyen (lehet, csak semmi értelme), és jó depressziós az egész város. Külön iparága is van itt a cuju idejére szánt holmiknak, nem véletlenül tartozik szárító (sőt, melegítős és szellőztetős szárító) a fürdőszobákhoz, lehet mindenféle higroszkópos vackokat venni, amit a ruhák közé lehet tenni, hogy legalább valamennyire szárazon maradjanak, és így tovább.
De ha már időjárás, érdemes ellátogatni a WorldClimate weboldalára, mert így sokkal egyszerűbb elmagyarázni (és rögtön érthetővé is válik), hogy 1. hogyan is más itt az időjárás és 2. miért is szeretem én annyira Matsumotót. Budapest átlaghőmérséklete ugyanis 10,4 fok (a linkeken a havi átlagok is láthatók), míg Tokióban ugyanez 14,5 fok. Matsumotóban, a hegyek között szinte megegyezik Budapesttel. Ami pedig még látványosabb, az az eső. Budapesten ugyanis átlagban csak 517,9 mm eső esik egy évben, míg Tokióban évente majd a háromszorosa, 1523,1 mm. Matsumoto az 1066 milliméterével még így is esősebb, mint Budapest, de azért jó kétharmada csak Tokiónak, és istenbizony szárazabb is a levegő.
Ja, és a táblázatokból látszik, hogy ősszel visszajön az a front (秋雨, akisame, őszi eső névre hallgat), szeptember még esősebb tud lenni, mint a június.