A nyúl az bizony én vagyok.
Ápolom a jegesmedve image-et, amennyire csak lehet, szoktam demonstratíve jeget rágni, néha megmutatom japáni hölgyeknek, hogy a vádlijuk egy kicsit keskenyebb, mint az alkarom, tartok rövid jegesmedve-kvízt annak, aki kéri (és sajnos általában annak is, aki nem), továbbra sem festem a szőke hajamat, és így tovább.
Ma viszont elmentünk csapatostul az Oiso Long Beach nevű strandra, a komplett Gábor-család (két gyerek, két szülő, és itt vannak a nagyszülők is Magyarországról). Ez valahogy így néz ki énekesmadár-távlatból (sasnak csak egy kis kék pötty lenne):
Kolibritávlatból se csúnya (tessenek azonosítani az objektumokat):
illetve a másik fele (megint játszottam panorámát):
Ez utóbbi képen látható, hogy bizony itt van ugrótorony. Ugrottam is az alacsony trambulinokról (kb. én egyedül fejest), a kicsit magasabb trambulinról is, és hát emlékeztem én jól, hogy régen semmi gondot nem jelentett az 5-6 méter, a 7,5 már kicsit húzós volt (nem is nagyon volt alkalom régen toronyból ugrani, de még olyan magasról is csak ritkán), de azért kétszer megugrottam én a 10-et is (fejest, mert féltem talpast ugrani…)
Hát most (hangsúlyozom, azután, hogy ugrottam vagy tízet, ebből hármat a 3 méteren lévő trambulinról, felugorva) kishíján inamba szállt a bátorság 5 méteren.
Nyúl. Nem medve.
Aztán persze leugrottam, meg szerintem némi szoktatással visszajött volna sokminden, meg az is igaz, hogy vagy negyven kilóval voltam fiatalabb, amikor 5-7 méterről ugráltunk fákról a Tiszába, de most kicsit meg vagyok hasonolva. Mi volt ez a pánik?
A társaság egyébként teljesen kellemes volt, csúszdáztunk, fürödtünk, íme a társaság legifjabb része:
A következő legifjabb az 1. szintű kandzsikártyák dobozán tekinthető meg, kimonóban.
Én beígértem, hogy annak, aki velem csúszdázik, felejthetetlen élményben lesz része (a két lány rögtön el is passzolta), de Naeko (Gábor felesége) bevállalta, és tényleg. Szegény még az életben ilyen gyorsan nem ment le csúszdán (fogyok én, fogyok, csak hát még mindig sok van), de a végén nagyon kedvesen úgy csinált, mintha élvezte volna… hiába, japán udvariasság.
Nem maradtunk a legvégéig, meg kicsit felhősödött is már az ég:
Amint látható, mások se nagyon maradtak.