酒 (szake)

És akkor még egy régi poszt (így könnyű, tudom, de hát mennyivel okosabb voltam akkor). Válasz volt listás kérdésekre.

=============================================

Szakéból többfajta van, uraim… igen sok fajta… :-)))

1. A szake szó japánul nem szakét, hanem „erjesztett alkoholtartalmú italt” jelent. Azt, amit Önök „szake” neven emlegetnek, japánul nihonsu-nak hívják (ti. „japán szake”).
2. Mint minden másból, rizsből is kétfélekeppen lehet alkoholos italt csinálni. Erjesztéssel, ez a nihonsu, illetve lepárlással, ez a sócsú. Nehezítésképpen a sócsú mindenféle lepárolt szeszt is jelent, krumpliból, egyebekből is csinálnak sócsú-t.
3. Lévén rizsből erjesztett ital, a nihonsu alkoholtartalma hasonlóan a boréhoz, nemigen tud 15 százalék fölé menni. A sócsú az 35-45%.
4. A továbbiakban csak a nihonsu-ról beszelunk. Kétféle extremitás (karakucsi: „csípős” és amagucsi: „édes”) között gyakorlatilag mindenféle fokozat megtalálható, ízlés dolga, én speciel nem szeretem a csípőset.
5. Melegen csak azt az olcsó, ótvar, ipari alkohollal „feljavított”, tipikusan karakucsi szakét szokás inni, amit az átlag turista pénztárcája megenged maganak. A legolcsóbb issóbin (1 só=1,8 l) papírdobozos szakék ára 1000 yen alatt mászkál… na, olyanok is. Az egyik rekorder a „Nippon” nevű, narancssárga dobozos, az hihetetlenül olcsó, de a denaturált szesznek valamivel jobb íze van…
6. Az igazán jó szake dzsunmai, azaz „tiszta rizs” névre hallgat, 7-8 deci kerül belőle úgy 3000 yenbe, üvegben. Pontosabban ennyibe kerül az olcsó, minél nagyobb részét csiszolják le a rizsszemeknek, amiből készül, annál drágább lesz, a felső határ (10% marad meg összesen a szemekből!) ha nem is a csillagos ég, de jó sok tízezer yen. Mivel ez nincsen „feljavítva”, jellemzően amagucsi, és mindig hűvösen (ti. NEM melegítve) isszák.
7. Ha már meleg szake: „művelt” gajdzsinok szokták halálprecízen tudni, hogy a szakét 38,2 Celsius fokon kell inni. Ez úgy baromság, ahogy van.
A japánok jellemzően ötféle (hideg, hűvös, szobahőmérséklet, langyos és forró, nagyjából 5 foktól cca. 8-10 fokos tartományok oda-vissza) módját különböztetik meg a szake ivásának, és az egyes szakékhoz meg szokás adni (még az olcsó papírdobozoson is), hogy melyik módját ajánlják. Jellemzően az extremitásokat az olcsó vackokhoz, az igazán jókat meg az igazán jó borokhoz hasonlóan, szobahőmérséklet alatt picivel…
Ugyanígy, a forró szakét szokás csak azokból a gyűszűnyi poharakból inni… a hideget sokkal nagyobb, négyszögletes poharakból (ún. maszu, németül tudóknak érdekes alliterálás, „ein Maß Sake”… :-))

Valaki kérdezte, hogy „vett ugyan valamit, ami szerinte az volt (valami krémszerű izét), de az nem volt jó”.

Na, ez a nigorizake („homályos szake”) névre hallgat, nem túl olcsó, annyi az egész, hogy bennehagynak valamennyi rizslisztet. Hosszú idő alatt leülepszik. kb. úgy néz ki, mint valami nagyon steril hányás, fel kell rázni és úgy inni. Mivel ebből ritkán csinálnak ócska szart, ti. valódi rizs, ezért jellemzően amazake (amagucsi), és tényleg édes, vagyis az átlag magyarnak még csak nem is hasonlít alkoholos italra.

> Azert Kiotoban sikerult baromi dragan valami harmatgyenge szaket vennem.

Ha dzsunmait melegen iszol, gyakorlatilag egyáltalán nincsen alkoholos íze… :-))