Reggel kinyomtattam másik 50 oldalt, majd elmentem modemet venni. Legnagyobb örömömre az a fajta, ami nekem kellett (extrák, tehát voice-mail, LCD-kijelző, satöbbi nélkül), nem 30, hanem csak 16 ezerbe került, és adtak hozzá csatlakozót, szoftvert, mindent.
Felbuzdulva az ötleten, hogy olcsóbb egyedül ebédet vinni, mint venni (meg nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy végre van hűtőszekrényem, és egész istenesen működik), reggel csináltam szendvicset (sajtos-virslis-puha kenyerest).
Aztán egészen vidám volt a délutáni óra Matsuda tanárnővel, és a CO-OP-ban is azt mondták, hogy minden rendben van, átvették a papírt, és azt mondták, délutánra talán kész is lesz. Hát délutánra nem lett kész, de mire hazaértem, felhívott a CO-OP-os manusz, és bediktálta a hitelkártyám számát. Nem akartam elhinni (igazam is volt…).
Hazaérve szépen összeraktam a modemet, tökéletesen működött, felraktam a WinFax Prót, és küldtem egy latinbetűs faxot a portásnéninek. Állati büszke volt rám, én meg közöltem, hogy a majom még csak most irányozza a medencét, mert a WinFaxot japán Windows alatt még sosem próbáltam.
Úgy néz ki, mégiscsak fejlődik valamerre a világ, mert öt perc alatt telepítettem japán Windows és Word alá is a WinFaxot (pedig tiltakozott, hogy ő a régi Word-öket nem szereti; mármost a japán Word mindig a frissebb), és küldtem egy újabb faxot Kawarai-sannak, ezúttal japánul, háromféle betűtípussal, egy Tanizaki Jun’ichiro regény elejéből mintát véve. Nem akarta elhinni, hogy milyen szép lett.
Erre elmentem egy jégkrémet venni, mondván, hogy kezdem megérdemelni. Pedig aznap már ettem egyet, az előző napokon meg kettőt-kettőt, amit nem is érdemeltem meg. Sajnos, van egy diszkont élelmiszerbolt mellettünk, ahol közel feleáron (egész pontosan 60 százalékáért) kínálják a fagyikat, ami egy százyenes (plusz három ÁFA) fagyi esetében 61 yent jelent. Ez meg nem pénz itt egy jégrémért.
Legutolsóként megpróbáltam bejelentkezni a NiftyServe-be. Egészen gyönyörűen elindult minden, szépen beirkáltam a nevem, hogy ki vagyok, satöbbi; amikor a hitelkártyám számára került sor, kiderült, hogy az három számjeggyel rövidebb, mint kéne. Valóban, ekkor döbbentem rá, és néztem meg a magyar MasterCard forintkártyát, hogy bizony, azon is gyönyörűen 16 számjegy van, nekem meg csak 13-at diktáltak be. Anélkül, hogy kiléptem volna, ki is hajított a NiftyServe masinája az ablakon. Holnap majd reklamálhatok…