Megint csak elég hosszú nap az egyetemen, de csak fél tizenegyre kellett bemennem. Előtte még gyorsan kimostam. Fehéret. A feketéket még vasárnap. Jó az idő, az esős évszak állítólag csak június eleje-közepe körül kezdődik; kezd megint nagyon meleg lenni, de most még nem olyan szörnyen párás. Lassan itt az ideje, hogy újra napozzak egy félórát, és akkor megint piros leszek egy hétig.
Jó későn értem haza, aztán levelekkel vacakoltam sokáig, majd – inkább csak a rendszeresség kedvéért – megpróbáltam újra elküldeni a levelet haza, és most elment. Meg írtam egyet Sawaki profnak is, meg egyet, tele kérdésekkel, a Niftynek magának.
Beállított még Higinio (ejtsd: Ihínió), a mexikói tanár, aki táncolni is tanít bennünket. Hozott egy csomó CD-t (megkértem, hogy adjon kölcsön, hogy felvegyem, és nekem is legyen mire táncolni), meg beszélgettünk hármasban (ja persze, Attilával együtt vacsiztunk, meg csiszolgattam a mondatait). Aztán megint nagyon későn lett, és már épp feküdtem volna, amikor Ta felhívott, és ezúttal csak félóráig beszélgettünk.