Az egész egyetemen szünet van, mert készülődnek a hétvégi ünnepségre, csak nekünk tartanak órákat. Higinio és Nakae sátrat állítanak; minket nem engedtek el óráról, pedig hatan egy félóra alatt végeztünk volna, így ők meg egész délelőtt dolgozhattak. (Két ember tudniillik nem háromszor, hanem körülbelül hatszor annyi idő alatt állít fel egy húsz négyzetméteres katonai sátrat.) Délután az eddigi legrettenetesebb Yamada-óra; most már kezdem megérteni, miért nem bírja senki.
Egyre kevesebben járnak az esti táncórákra; a kínai és koreai kollégista lányok mind-mind dolgoznak esténként, a többiek vagy öregek, vagy bénák, vagy csak fent hordják az orrukat; japán lányok meg nem nagyon jönnek.
Itt vannak a Kalákák Japánban, és Edit küldött egy tiszteletjegyet. A koncert holnap, valahol az isten háta mögött Tokióban, ide legalább két és fél óra.