Előző nap még vacakoltam egy kicsit a géppel, úgy kettőig, így tíz előtt nemigen sikerült felkelni. Aztán tornászgattam egy kicsit, meg elmentem jégkrémért (na ja, fogyókúrázom), meg újságot olvasgattam.
Szombaton a legtöbb japán vásárolni megy. Ilyenkor olcsóbbak az élelmiszerek, meg egyébként is; máskor nem érnek rá. Úgy döntöttünk, jó japánok módjára elmegyünk áruházakba: egyet-kettőt már láttam, most a Yokohama állomás nyugati kapujánál lévő Vivre 21-be mentünk. Ez itt viszonylag olcsónak számít, ami abból is látszott, hogy rengeteg diák volt benne. (Az igazán drágákban – Takashimaya, Mitsukoshi, és társai – szinte csak vénasszonyok meg nagyvilági dámák mászkálnak.)
A Vivre 21 tetején egy hanxerbolt volt, nem is akármilyen. Ez többrendbeli sokkterápiával ért fel. Először is, a Bic Camerával meg a Yodobashi Camerával, meg a többi hasonló, enyhén diszkontízű villamos kereskedéssel szemben itt nemcsak a legolcsóbb és legkelendőbb szintik voltak, hanem egy-két egész komoly is. Egy Yamahát elpiszkálgattam egy darabig, aztán meg begyűjtöttünk egy csomó prospektust (Korg, Yamaha, Roland, Kawai). Kicsit odébb egy fal tele volt gitárokkal, és nem volt két egyforma. 20000 yenért már lehet egész csini Morrisokat kapni, 30-50 ezerért pedig gyönyörű Yamahákat. Aztán tovább forgolódva kiderült, hogy van ám itt más is, hegedű, ukulele, minden; aztán egy szaxofont meglátva rögtön arra gondoltam, hogy lennie kell klarinétnak is. Volt, egy nagyon meg egy borzasztóan szép Yamaha, rendre 60 illetve 90 ezer yenért. Nem olcsó, de nem is annyira drága.
A ruhák kevésbé fogtak meg, de az alagsorban volt egy HMV (a világ egyik, ha nem a legnagyobb CD-boltja). Ami kiborított, hogy több Omega-lemez volt (igen, a magyar Omega), mint Mike Oldfield. Azért nem ugyanaz a minőség.
Délután régi adósságot törlesztettem le: még Sawaki professzor mondta, hogy menjek el a Sankeien nevű parkba. Én mostanában különben is mexerettem parkokba járni (mert kevés van belőlük és kicsik), gondoltam, uccu. Hát egy kicsit többe került, mint képzeltük (oda busz 200, parkbelépő 300, meg mégegyszer annyi a belső park, meg még 100 egy régi ház, vissza busz), viszont tényleg nagyon szép. Kicsit későn értünk oda, 5-kor zár, pedig még hétkor is süt a nap; a belső kertbe nem is mentünk, majd legközelebb. Tavasszal és ősszel állítólag még több virág nyílik, olyankor még szebb. Szeptemberben visszamegyek.