Egy kicsit besokalltam az egyetemen. Az utóbbi időben annyi teljesen feleslegesnek tűnő órát ültem végig, és annyi más ember lóg egy csomót, én meg egyáltalán nem, hogy úgy döntöttem, egy kicsit végre én is lógok. Ez most nagyon udvariatlanul hangozhat, meg nyilván egy csomóan most úgy gondolhatják, hogy én nem azért kapom az ösztöndíjat, hogy lógjak, de nincs igazuk. A sok hülye órától, amire bejárok (és feleannyira sem lenne kötelező) éppen hogy nem tudok egyedül tanulni, meg csinálni egy csomó mindent, amit szeretnék, például mostanában nem haladok a kandzsigyakorlós programommal sem.
Délelőtt elmentem Kamióokára, az utánunk következő metrómegállóhoz, mert Ari, az indonéz, azt állította, hogy ott lehet vásárolni az itt normálisnál nagyobb, tehát 44-46-os cipőket. A vállalkozást siker koronázta, valóban sikerült egy pontosan olyan cipőt venni, mint amilyet szerettem volna (fekete vászon, otthon kung-fu-cipőként emlegetett), csak éppen kétszer annyiba került, mint gondoltam, és négyszer annyiba, mint reméltem. Aztán bóklásztam még egy kicsit a környéken, és legnagyobb meglepetésemre találtam egy vendéglőt, ahol azt állították, hogy 500 yenért nekem rántottcsirke-menüt adnak, ami elég valószínűtlennek tűnt. Kiderült, hogy mégis igaz, merthogy ebédidő van, és Kamióoka különben is olcsó környék. A vendéglős bácsi nagyon szeretett, nagyot beszélgettünk vele, a csirke is nagyon finom volt; meg is ígértem neki, hogy ahogy csak lehet, visszajövök.
Mint Sunway-tag, egy-egy embert egy-egy alkalommal ingyen elvihetek, megmutatni az egészet. Ezúttal Attilát cipeltem el, gondosan vigyázva arra, hogy valaki más – adott esetben szegény Emo – nevét írjuk be a papírra, hátha akar még jönni, és akkor ellenőrzik, hogy hogy hívják. Jól eltöltöttük az időt, bőven kilenc volt, mire hazaértünk.
Este felhívtam Kiss Sándort (a Réka papája) a követségen, hogy azok a számítógépek, amiket ingyen ígért, ugyan hogyan is juthatnának el hozzánk. Erre – legnagyobb meglepetésemre – felajánlotta, hogy kihozzák őket Yokohamába, merthogy még úgyis be akarnak vásárolni, mielőtt kedden elutaznak, és itt Yokohamában tudnak valami olcsó üzletet.