Vége az egyetemről való lógásnak. Az órák ugyan nem igazolták azt az előfeltevést, hogy érdekesek lesznek, viszont legalább hosszúak voltak. Miután este hatig volt órám, és hét előtt nem keveredtem haza, meglehetősen későn vergődtem el a Sunwayig, de lelkiismeretesen legyűrtem a penzumot.
Este üzenet várt a rögzítőmön; a Nishimura nevű kalligráfus néni (akinél a múltkor testületileg vendégségben voltunk) hívott, hogy mikor mennénk el hozzá. Én az igazsághoz hűen (ez itt hiba), bár szerencsére elég körmönfontan elmondtam, hogy majd; aztán a lelkemre kötötte, hogy szóljak Emonak, hogy telefonáljon neki, mert jönnek a kertészek, és ő látni akarta, hogyan művelik a kertet.