Csak 11-re kellett Yomota tanárnő órájára menni, és mire odaértem, már kint ültek Elenával a kertben. Ordító volt a szintkülönbség, meg Elena fáradt is rendesen, de egy órát azért kibírtam. Délután Yamada sensei órája a szokásos.
Este, péntek lévén, gondoltam, ma meghajtjuk egy kicsit, ami nem annyira több tornászást jelentett, mint inkább kevesebb pihenőt közben. Most először mutatott egyébként 320 kilokalóriát a lépcsőmászógép (mármint, hogy ennyit fogyasztottam). Ez úgy jött ki, hogy egyrészt egyre durvább az első 12 perc fokozatos terhelős, kardiovaszkuláris javítós-öngyilkolós része (érdeklődők kedvéért: eleinte félperces közökkel 5-7-5-9-5-11-5-13-5-15 szinteken és vissza kezdtem; az odafele része most is ilyen, csak visszafelé a 15-5-13-5-11-5… stb. résznél az 5-nél nagyobb számok most már egypercesek; a 15-ös szint 14 km/h körüli felfelé rohanásnak számít, elég durva); illetve a 6’50”-es számot most már 8-as szinten gyaloglom végig (ez 9 km/h-s felfelé ügetésnek számít). Korábban a percenkénti átlag 13,2 kilokalória körül volt, most először ment 15 fölé.
Hasonló módon, először raktam 60 kilóra a fekvőtámasz-gépet (mármint a karnyújtogató masinát), 55-re a húzódzkodóst, 27-re a tricepszest, satöbbi – 3×10-es sorozatok mindenből. Úszni is 500 métereket úszok (mindezek után. Ha én normális vagyok…).