Megfogadtam, hogy ma nem lógok, de megbántam. Az egyetlen érdekes dolog Shiga sensei óráján volt, aki az egészséges életmód kapcsán valami hosszú szóról kezdett el magyarázni, amiről csak a szótár derítette ki, hogy a menopauza, azazhogy a változás kora hölgyeknél. Mármost a beszéd lényege az volt, hogy állítólag most derítették ki, miért van az, hogy a klimax táján az európai nők rendszerint meghülyülnek, a japán nők meg állítólag totál könnyen veszik, és tán még kedvesebbek lesznek. Állítólag valami lecitinszármazék (vagy -fajta) az oka, ami az ő vérükben úgy kábé ezerszer annyi van, mint az európaiakéban. Bele pedig úgy kerül, hogy miso-levest, tófut, meg egyáltalán, szójababot esznek rengeteget.
A harmadik óra után haza is mentem (a negyedik lyukas, az ötödik lett volna nyelvészet), így el tudtam még menni tornászni, mert egyébként hivatalos voltam egy szülinapi partira, valami koreai festőlányéra, akinek én gépeltem le a minap a kiállításához az egyoldalas ismertetőt. Kiderült, hogy rém magányos, szinte senkit nem ismer, ezért összesen négy embert hívott meg a partijára, köztük engem, udvari nyomdászát.
Hát én őt is alig ismertem, nemhogy azokat, akiket meghívott. Azért nagyon kedvesen eleszegettünk másfél órácskát; főzött spagettit, vett szusit, én vittem narancslevet, szóval jól éreztük magunkat. Azt az egyet nem értettem, hogy mit keresek ott.