Utolsó óra Matsuda tanárnővel. A tankönyvet már kivégeztük, helyette egy kicsit Japán térképéről tanultunk, érdekesebb helyekről. Hogy miért kellett egyáltalán erőltetni korábban a tankönyvet? Így még sokkal érdekesebb volt.
Matsuda tanárnő a lelkünkre kötötte, hogy látogassuk meg; ez, még ha nem is gondolta komolyan, nagyon kedves volt tőle. Hát a szaván fogtuk, lehet, hogy tényleg elmegyünk/elmegyek augusztusban. Majd meglátjuk.
A mexokott lépcsőmászás után hosszú idő óta először levél jött Sawaki professzortól: hétvégén Tokióban lesz, és találkozni akar velem, menjünk el a Chinatownba ebédelni. Ja, és hallotta, hogy itt a Janó sensei; tudna-e ő is jönni. Én átrohantam a Janó famíliához, de csak neje őnagysága volt otthon, meg a Gyermek. A Gyermek hároméves, szőke, aranyos, lusta és válogatós. Szóval egy tündér. Elsőre fogalmam nem volt, hogy fiú, vagy lány; egy idő után elhangzott a Kriszti név, és megnyugodtam, hogy akkor lány. Hát nem, Krisztián.