Utolsó nap az iskolában. Yomota tanárnő sziporkázott, mi kevésbé; a Yamada-óra valami hátborzongatóan unalmas volt, pedig samué-ban mentem megint (most nem volt olyan hőség). Este búcsúpartit rendezett a táncklub (tényleg, egy ideje már egyáltalán nem is jártam), én meg elhívtam a Suzuki nevű trénert táncolni. Úgy volt, hogy este nyolckor találkozunk a metróállomáson.
Este aztán Attilával együtt mentünk a Sunway-be (ő is tag akar lenni, amióta hallotta, hogy még randizni is lehet az edzőkkel), aztán egy kicsit elszerencsétlenkedtük az időt, és nyolc óra hét percre értem a metróállomáshoz. Suzuki sehol. Húsz percig vártam rá, majd otthonról felhívtam, és kiderült, hogy hét óra ötvenöttől nyolc óra hét percig várt. Aztán hazament. Hát…
Egy tapasztalattal gazdagabban, de jól megkésve lementem a partira. Most, hogy kicsit fogytam, meg hachimaki-t (hajpánt-ot) kötöttem, meg felgyűrtem a pólóm ujját (részint, hogy izomagyúnak látsszam, de sokkal inkább, mert meg lehetett fulladni a hőségtől), én lettem a táncparkett ördöge. A többi ötvennel együtt. Amúgy sem volt sok nő (talán tíz), de Ari hozott még egy csomó langyos japánt, úgyhogy ritka vacak egy parti lett.