Egyre melegebb van és egyre jobban fáj a fülem. Mindenképpen gyógykezelni kéne, orvoshoz viszont körülbelül annyira vágyom, mint Szibériába. Tenni viszont mindenképpen kellene valamit. A múltkor figyeltem, mit művelt velem az orvos: semmi mást, csak folyton Chlorocidot tömködött a fülembe. Hát most Chlorocid nincs, csak Phenilbutazon, meg gézt sem találtam. Végül is hosszas keresés után egy rém hosszú cipőfűző akadt a kezembe; a kicsit hosszúra sikerült gatyamadzagom.
Most már igazából túl vagyok az egészen (megfogadtam, hogy amíg meg nem gyógyulok, nem írom le, mert otthon kinyír minden egészségügyis ismerősöm), de hát okosabb híján végül tényleg phenilbutazonos cipőfűzőt tömködtem a fülembe, és egészen jól el is voltam így vele, különösen, hogy ezúttal a Wing Commander Armadával töltöttem el egy-két jól sikerült órát. Aztán éjjel három körül menetrendszerűen beájultam.
Jut eszembe, Emo vízumkérelmét elutasították. Amerikába akart menni, meglátogatni a feleségét. Kitöltött és benyújtott minden papírt, amit még májusban meg júniusban mondtak neki. Erre most meg kitalálták, hogy lehet, hogy a saját felesége nem is a saját felesége, mutassa be a házassági anyakönyvi kivonat eredetijét. (Pedig az szerintem bolgárul van írva.) Ja, meg még vagy három papírt szerezzen be – eredetiben – a feleségétől. Szóval nagyon elkenődött. Én felajánlottam neki, hogy felhívom a konzulátust és elküldöm őket mindenhova és megfenyegetem őket, hogy megírom az egészet, de erre – jó kelet-európai csinovnyik módjára – beijedt, hogy jaj, ne, csak rosszabb lesz. Különben hallottuk, hogy a bolgárokat nem szeretik az amerikaiak, de nem gondoltuk, hogy ennyire.
Ja, és jut eszembe, ma volt a névnapom. Ezt onnan tudom, hogy egy csomóan írtak, mondták, meg felhívtak. Én különben totál elfelejtettem volna. Tó Kónak megemlítettem pár napja, mire a bolond azt hitte, hogy ez valami nagy ünnep, és vett nekem egy jinbei-t. Ez egy hagyományos nyári japán viselet, rövidnadrág, meg rövidujjú kabátka, és bír kerülni legalább 5000 yenbe. Okosabb híján odaadtam neki a Yodobashi Camera pontkártyámat; volt még rajta vagy 3000 yennyi pont, én már úgyis vettem tíz tekercs filmet, ő meg ventilátort akart venni, és akkor nagyjából egyenesben vagyunk.