Ez a kevésbé érdekfeszítő napok egyike volt. Utol kellett érnem magam a naplóval, leveleket írtam, elkészült az első tekercs film és feliratokat gyártottam a képekhez és azokat ragasztgattam fel a képekre. Tényleg, lett egy-két meglepően jól sikerült példány, és persze néhány elrontott kép is, de sokkal kevesebb, mint gondoltam.
Délután elmentem a Sunwaybe is, de még mindig pacal vagyok. Viszont már mertem úszni, és úgy néz ki, ha érzékeny is, de meggyógyult a fülem.
Holnap pedig megyek Niigatába, Matsuda tanárnőhöz három napra. Van itt a nyári szünetben egy speciális jegyfajta diákoknak, úgy hívják, hogy Seishun 18 (juuhachi) kippu, öt darab 11300 yen belőle, de az egyetemi CO-OP boltban egyesével is lehet venni. Július 20-tól augusztus 31-ig érvényes, és 24 óráig (egy megadott napon éjféltől éjfélig) annyi vonatra száll vele az ember, ahányra csak akar, annyiszor, ahányszor csak akar, de gyorsvonatokra és shinkansenre (szuperexpressz) nem érvényes. Hát nekem időm van, úgyhogy beszereztem egy pár ilyet, és ezzel kísérlek meg eljutni Niigatáig. Lesz vagy hét óra, de shinkansennel is összesen lenne vagy négy, mert metróznom kell, meg elmenni legalább Tokióig.
A szomszéd Powers-ben felfedeztem valami új feliratú Calpis üdítőket. Eleinte elmentem mellettük, mert arcátlanul nagy számok voltak az üvegre írva, és ahhoz képest nagyon pici volt, de aztán kisakkoztam, hogy ez csak szörp lehet, és tényleg az volt. Most tehát Calpis-szörpökkel telnek napjaim, de így sokkal olcsóbb, mint 100 yenjeivel venni a háromdecis dobozokat az automatákból. Ja, és egészen speciális Calpis-szörpök is vannak, narancsos meg szőlős. Automatában már ittam kólásat is. Dobozban van szénsavas is.