Ennek megfelelő hangulatban és kicsavartan szálltunk fel a reggeli vonatra, és további hét és fél órányi durcás vonatozás után megérkeztünk Yokohamába. A vonatokon azért tudtunk szundikálni, voltak érdekes élmények, például az egyik vonat szinte üres volt, amikor felszálltunk és elaludtunk; egy óra múlva arra riadtunk, hogy az egész vonat, mint a szardíniáskonzerv, de mellénk nem ült senki. Büdösek is lehettünk, meg nekem eléggé bűnöző a képem; de aztán, ahogy arrébb húzódtunk, mindjárt lehuppantak.
Fél három körül értem haza a kollégiumba; érdemben utána nem sokat bírtam alkotni. Fürödtem, meg legalább elolvastam a leveleimet, jöttek otthonról újságok; aztán beszédültem az ágyba, és muszáj volt két órát aludni. Kipakoltam, minek következtében hatalmas rendetlenség lett, de mexüntetni már nem volt se erőm, se hangulatom.