Újabb Odagiri-óra. Ezúttal videokazettákkal felszerelkezve jött. Tad ismerte, én nem: van egy japán mozifilm-sorozat, a Bakayaro-shirizu (Hülye-sorozat), aminek az összes része olyan húszperces filmecske, arról szól, hogy valakit halálra szívatnak, aztán egyszer csak nem bírja tovább, felordít, lehülyézi azt, aki szívatta, és még neki lesz igaza.
Na, az első film egy szerencsétlen sararimanról szólt, akit Chicagóba fognak áthelyezni, és ezért egy ideje már éjjel-nappal angolul tanul. Persze, hogy nem megy neki, meg úton-útfélen pofára esik, míg a legvégén egy vállalati partin egy amerikai fickó kezd el kiabálni vele, amikor aztán neki is betelik a pohár. Egész vidám kis történetke.
Ezt a filmet aztán jól kielemeztük, megnéztük mégegyszer, megtanultunk káromkodni, összességében véve, remek kis nyelvóra lett az egészből (kiderült, hogy van egy olyan japán szó, hogy “szíjjelvágom a pofádat”, valamiért ezt szinte soha nem használják udvarias stílusban). A legvégén még egy filmre jutott idő, ez se volt semmi. Egy lány egy gazdag fiúhoz készül hozzámenni, aki viszont egyfolytában fogyókúráztatja, udvarias viselkedésre szoktatja, megalázza vendéglőben, satöbbi; aztán egy családi ebédnél, ahol mindenki kétpofára zabál, csak neki nem szabad ennie, nem is bírja tovább, és elküldi az egész díszes társaságot oda, ahol a kakukk terem. Oszt mégis hozzámegy.
Este elmentem kendózni, és hívtam másokat is, hogy jöjjenek el megnézni, ha van kedvük. Végül Attila és Kitcho jött el, és állítólag nem bánták nagyon meg. A múltkorinál sokkal egészségesebben sikerült mozogni, életben maradtam edzés végére, az új zokniféleségnek köszönhetően nem jött le a talpamról a bőr, satöbbi. Szóval jólesett.
Sawaki prof írt, hogy úgy néz ki, talált valami lakásfélét, és hogy “hát ő nem érti igazán ezt az egészet, de szerinte nem nagyon okos dolog ismeretlen embereknél lakni egy hónapot, és hogy jobb lenne inkább közvetlenül albérletbe költözni”. (Ha esetleg valakinek nem esett le, itt ez a vélekedés az ember tanárától, jótállójától és jótevőjétől pontosan egy nyílt felszólítással egyenértékű.) Mit volt tehát mit tenni, megírtam, hogy természetesen nekem is nagyon furcsa volt ez az egész, és hogy milyen jó, hogy milyen nagyszerű lakást talált nekem, és hogy természetesen. Ja, és hogy ide, a számba tessék hamuzni.