Lassan a vége felé járok a tankönyvnek, de egész délelőtt és fél délután ezt csináltam. A Sunwayben azért igyekeztem végigcsinálni mindenféle önkínzó gyakorlatokat. Este aztán már csak néhány oldal hiányzott hátra, amikor Attila megjelent, hogy együnk, egy Kim nevű koreai meg, hogy névjegyeket akar. Márpedig mindenképpen szerettem volna befejezni a tankönyvet, mert másnapra programunk volt, és este meg már vinni kellett a kinyomtatott tankönyvet Janó szenszeinek floppyn.
Kim-san nem elég, hogy színes, kétoldalas névjegyet akart, még meg is akarta várni, hogy elkészül. Hát erről sikerült lebeszélni, de csak nagyon nehezen; végül is megígértem neki, hogy másnapra elkészül. Éjjel meg is csináltam, a megegyezés szerint betettem a postaládájába, aztán másnap este ötig meg se nézte, akkor meg kiderült, hogy nem jó, és nyomtathattam ki neki mégegyszer. Kicsit ideges lettem, mert pont a kapkodás miatt lett elszúrva.
Végül is azért enni is sikerült, meg a tankönyv is kinyomtatódott, bár biztos maradtak benne hibák.