Szégyen. Előző nap szóltam Matsuda tanárnőnek, hogy kicsit nehezen ébredek mostanában, de szépen beállítottam az órát nyolcra. Ki is nyitottam a szememet rá, majd visszaesett a fejem, hogy “csak még öt percig itt fexem, és már kelek is”, majd annak rendje és módja szerint kilenckor ébredtem. Pont egy órát késtem, és még így is olyan voltam, mint akit fejbevertek. Az elmúlt két hétben ugyanis ritkán keltem tíz előtt.
Az óra különben jó volt, még Elena is feltűnt, kiderült, hogy volt otthon Moszkvában, Amerikában, mindenütt.