Viszont egészen másképp. Tegnap többször mexédültem, és már kezdtem rettegni, hogy tényleg cukorbajos leszek; hát nem. Kicsit fáradt lehettem, vagy mi a szösz. Egész múlt héten alig aludtam. Most viszont végre kisütött a nap is, és a maradék csomagok is mind megjöttek délelőtt – nagyon jó kedvem lett. Egész nap fantasztikus tempóban fordítottam.
Délután háromkor beszélgettünk egy kicsit Sawaki proffal, aztán megpróbáltam volna felhívni az Ace One-t, mert a sensei mondta, hogy mintha kedden lennének szünnaposak (mindenki más a városban szerdán), de minden telefon foglalt volt, két középiskolás lány például húsz percig beszélt a buszmegállóban lévő fülkében. Egy buszt elengedtem, de elfutott a méreg, és a következőre felszálltam, csak nyitva van már. 190 jenem bánta, meg ugyanennyi vissza; tényleg zárva volt.
Fordítottam még éjjelig, meg megírtam egy jó hosszú levelet; kezd visszaállni a régi formám.