Hát az, hogy vagy két és fél óra hosszat sikerült mindenféle hasznosat tevékenykednem, aztán hét körül visszaestem az ágyba vagy két órára. Viszont végre kezdem összeszedni magam: egy árkus ív papírt teleírtam a tennivalókkal, és a negyvenből sikerült is letudni vagy hatot, ami egyáltalán nem rossz eredmény, mert szerepelnek ugyan a papíron húszperces, de kéthetes tételek is.
Miután a vonaton felejtett táskámban jó pár kézbesítendő mindenféle akadt, a nap nagy része postaszolgálati feladatokkal telt. Hogy ez micsoda macera…
Délután belefutottam néhány kendósba, és megkérdeztem tőlük, hogy mikor lesz edzés. “Hát most” – mondták, mire volt tizenöt percem hazarohanni a felszerelésért.
Még valamikor decemberben elhagytam a speciális bőrzoknimat, amitől nem lesz azonnal csupa hólyag a talpam kendóedzés végére. Lett is. Ezenkívül otthonfelejtettem a fejrevaló kendőcskémet; igaz, kaptam egy gyönyörűt kölcsön, amit most kimosva, kivasalva kéne visszaadni. Ez azért lesz nehéz, mert nincs vasalóm (meg a Vandának sincs). Mindegy, lassan úgyis tervbe volt véve…
Az edzés érdekesre sikerült. Hatan voltunk összesen, ebből két új elsős, egy fiú és egy lány, akik viszont szemlátomást ügyesek voltak. A későbbi beszélgetésből, meg abból a tényből, hogy más elsősök még nem mutatkoztak, arra következtettem, hogy ezek ketten a közgáztanszék “egyvalamiből nagyon jó” felvételijével kerültek be az egyetemre. Ilyet már láttam, a tavaly negyedéves Nagata szenpai (ő fiú), meg a tavaly elsős Szeki (ő lány) is ilyenek voltak.
Erről a fenti dologról talán érdekes lehet mesélni. Szóval a japán egyetemi rendszer színvonala nem különösebben magas, nemzetközi szinten egyedül a Japánban szinte elérhetetlennek tűnő Tokió Egyetemet (Tókjó Daigaku, népszerű nevén Tódai) emlegetik, a többin többé-kevésbé langyos munka és tessék-lássék tanulás folyik. Egyetemből kétfajta van, állami és magán. A fent említett Tódai állami egyetem; utána következik (nagyjából nehézségi és bekerülési sorrendben) a hokkaidói (Hokudai), a Sendai-i (Toohokudai), a kiotói (Kyoodai) és a yokohamai (Yokokokudai). A többi állami egyetem, beleértve az enyémet is, hát… Na, szóval 1945 után törvényerejű rendelet alapján minden prefektúrában alapítottak 1 darab állami egyetemet, és durván a fővárostól való távolságuk szerint csökken a színvonaluk. A magánegyetemek kicsit másfélék, közel háromszor annyiba kerülnek, mint az államiak; egy részük nagyon híres, és a fent említett öttel vetekszik, ilyen például a Keio vagy a Waseda Egyetem.
Ez az egész rangsorosdi azért érdekes, mert – legalábbis a lista tetején – az egyetem borzasztóan meghatározza a diák későbbi karrierjét. Kevésbé reklámozott dolog, de a legfelső bürokrácia (értsd: minisztériumok, stb.) durván fele a Tódairól, annak is leginkább a jogi karáról kerül ki, a maradék fele meg a Keióról és a Wasedáról. Hasonló módon, a nagyvállalatok (azaz azok a helyek, ahol a legjobban lehet keresni) is sokkal inkább az alapján válogatnak új munkaerőt, hogy hova járt az illető, nem pedig az alapján, hogy milyen eredménnyel végezte a tanulmányait.
Ennek megfelelően az én egyetememről (Sinshuu Daigaku, Sindai) nagyon kevés miniszter származik. Annál több tanár (az egyik legnagyobb kar a tanárképző), meg orvos (a leghíresebb pedig az orvosi, kemény is állítólag). A bölcsészkar vegyes benyomást nyújt, a szociológia és pszichológiatanszék elég rettenetesnek tűnik, de Sawaki professzor szerint a nyelvészettanszék nem számít annyira rossznak; a fekete ló viszont a közgazdaságtani kar. Olyan “hát, ide is lehet éppen jelentkezni” híre van. Így aztán a közgázkar az egyetlen, ahol engedélyezték az “egyvalamiből nagyon jó” felvételi vizsgát. Ez nem feltétlenül akkora marhaság, mint aminek elsőre hangzik, tudniillik nemcsak arról van szó, hogy néhány jó sportolót benyomnak vele az egyetemre (akik egyébként amúgy is valószínűleg fel tudnák vetetni magukat: Seki például egész normális), hanem afféle táltosképzőnek szánják, magyarán, hogyha valaki egyvalamiből tényleg nagyon jó, legyen az zongora, földrajz, vagy gyökvonás, az ne kerüljön kényszerpályára, vagy számkivetésre. Tudniillik az összes japán egyetem felvételi vizsgái rendszerint több tárgyból kerülnek megrendezésre, de ha nem is, akkor is (hasonlóan hozzánk) a középiskolából többféle tárgy jegyeit hozzák magukkal a diákok. Ebből majdnem egyenesen következik, hogy Japánban a csodagyerekek, hacsak valaki fel nem karolja őket, piszokul ráfáznak. Ha ugyanis nem sikerül felvetetniük magukat valami egyetemre, akkor aztán tényleg csak nagyon karcos állások jutnak nekik. Halaskofaként meg aztán nehéz tovább zongorázni… Szóval a Shindai erről a felvételijéről eléggé híres.
Vissza a kendóedzéshez: december óta nem fogtam kardot a kezembe, így aztán épp csak a lábaim nem akadtak össze; voltam ugyan két edzésen otthon márciusban, ami után tökéletesen elveszítettem az önbizalmamat; most viszont lejött Origuchi sensei, és pár dolgot kijavított és megmutatott, mire hirtelen jó irányba kezdtem el mozogni, és néha egészen víváshoz hasonló mozdulatokat végeztem. A végén megjegyezte, hogy már sokkal jobban megy, mint tavaly. Májhízásra ettől azért még nem volt ok, mert tavaly olyan béna voltam, de olyan… no és most is érzem, hogy mennyi mindent nem tudok még. És tényleg szétpasszíroztam a lábam a végére, úgyhogy most sürgősen keríteni kell egy újabb bőrzoknit.
Ja, és még egy, ami nagyon bosszant. Annak idején a háztulajdonos figyelmeztetett, hogy vigyázzak nagyon, mert könnyedén befagynak a csapok; és én valóban, egész télen dühöngtem, mert csinálhattam akármit, be is fagytak. Mármost valószínűleg én nem értettem egész pontosan, de állítólag nem lett volna szabad lekapcsolnom a villanyt, amikor elmentem haza; annak ellenére, hogy március volt, állítólag teljesen befagyott az egész (különben befagy akkor is, amikor az ember nem kapcsolja le a villanyt, de így lehet, hogy a gázbojler is szétment), és hazaérve egy új gázbojlert találtam, és ma a tulaj közölte telefonon, hogy a számla is jön nemsoká. Jó, persze, hogy én voltam a hunyó, de hegyvidéken, ahol télen mínusz kétjegyűek is durrognak, miért építenek egycentis falú házakat, ahol nemcsak a gázbojler, hanem a szoba is befagy reggelre? Ha meg úgy hányták össze, miért kerül ilyen pokoli sokba?