Vanda átjött délelőtt villamos leveleket írni, aztán pedig főztünk. Azazhogy sütöttünk, yakisobát. Jakiszobát. Még mindig keverem néha a kétféle írásmódot, lassan eldönthetném végre.
Ma nem voltak órák; délután elmentem kendóedzésre, már voltunk vagy nyolcan, jött két új elsős fiú. Kicsit jobban ment, mint a múltkor, leginkább, mert tegnap vettem újra bőrtalpú gumizoknit a lábamra, tehát bátrabban mertem csúszkálni. Ez egy újfajta bőrzokni volt, drágább, viszont folyton elcsúszik a lábamon.
Mindkét új fiú ki akarta próbálni, milyen a barbárral vívni. Az egyik, az erősebb (érdekes, lassan tíz perc vívás után nagyjából eltalálom, ki hány danos), inkább csak bizonyítani akart magának, le is vert rendesen, bár egyet-kettőt nekem is sikerült betalálni. (Korábban ilyen se sok volt.) A másik fiú is piszok gyors volt, de gyengén tartotta a kardját; nekem viszont a lábam nagyon rossz, de relatíve erősen fogom a kardot, így aztán egy nem túlságosan szépnek tartott vívási móddal vittem be neki találatokat: szó szerint szétvertem az alaptartását. (Ezt gyakorlottabbak, pláne mesterek ellen nemigen lehet megcsinálni, mert azzal, hogy erőset ráütök az ő kardjára, az én alaptartásom romlik el; ő finoman elhúzza a kardját, majd agyonvág.) Különben pedig kaptam én is rendesen. Az olyan kezdők, mint én, még minden találatnak örülnek.