Jó múltkorjában előtaláltam egy szőnyeget a mások által immár nélkülözni szánt holmik között, de kicsit nagy volt, szemlátomást olyan hattatamis szoba méretű. Odaadtam Vandának, mert állandóan fázott a szobájában, de pár nap múlva visszahozta, hogy túl nagy. További három-négy napig én is csak az erőt gyűjtöttem, de ma – takarítással egybekötve – beraktam a szobába. És tényleg klassz, kicsit melegebb tőle a padló, meg jobb járkálni rajta, meg talán az asztal nem fogja annyira szétnyomni a tatamit.