Az elmúlt napok, de különösen a mai, a csütörtöki Niwa-órára való felkészüléssel telt. Még soha nem beszéltem másfél óra hosszat japánul, pláne nem japán nyelvészetről, így ha azt mondom, hogy kissé be voltam téve, akkor elég tapintatosra sikerült. A forrásmunkák nagy részét elolvastam, azzal nem volt hiba, de a kiosztandó összefoglaló jegyzetet csak ma délután kezdtem el írni, és hajnal négyig tartott. Persze, én is bolond voltam: attól való félelmemben, hogy nem fogok tudni eleget beszélni, vagy három órára elegendő anyagot készítettem.