Ma csodát láttam, azazhogy hallottam. Elmentem a Parco nevű áruházba, ha mást nem, hát játszani a szintetizátorokkal, és benéztem a CD-boltba is. Nagyobb CD-boltokban bele lehet hallgatni a legfrissebb újdonságokba, és felfigyeltem egy Petty Booka nevű nőszemély Fujiyama Mama című lemezére. Kiderült, hogy ez egy japán néni, aki country- és bluegrass nótákat énekel angolul, ám valami rettenetes japán kiejtéssel. Azazhogy a kiejtése a szokásos japánokénál sokkal jobb volt, de még mindig egy elég érdekes akcentussal. A számok közül néhány különben bitang jó lett volna, de egyszerűen nem bírtam megállni hangos röhögés nélkül. A lemez címadó dala – sajnos, itt reprodukálhatatlan, de – valahogy így kezdődik:
I’ve been to Hiroshima
Nagasaki too,
And now I’m gonna climb Mount Fujiyama, Fuji-Fujiyama
‘Cause I’m Fujiyama Mama, Fujiyama Mama….
Na, az még benne a gyönyörű, hogy a lány a japán szavakat viszont gyönyörű szépen japánul ejti ki, azaz a Fujiyama leginkább Huzsijamá-nak hangzik, szóval élménynek eléggé hasonló, mint amikor a dunaújvárosi Lenin Kohászati Művek férfikara előadja a “Szamtájmsz Áj Fíl Lájk E Madörlesz Csájld” című spirituálét, 120 decibellel. Azért talán egy kicsit jobb. De komolyan, exportálni kéne Amerikába, hulla jól szórakoznának rajta…