Attila szervezett nekem programot vasárnapra. Kiderült, hogy Kitchóval továbbra is rendszeresen járnak ahhoz a Nishimura nénihez, akihez annak idején én is. Hát most újra hármasban mentünk el. Pont olyan volt, mint régen: nemigen csináltunk semmit, beszélgettünk, aztán egy idő után kaptunk enni, aztán elmentünk. Annyi volt a különbség, hogy most otthon volt a fia is, aki a kiotói egyetemre jár (mármint a Kiotói Állami Egyetemre, van ott több egyetem is), és egy idő után rém undok volt. De nem hagytuk zavartatni magunkat. Attila különben nagyon jól beszél japánul. Össze kell szednem magam, ha nem akarom, hogy lehagyjon… :)