Reggel elrohantam feladni a leveleket, meg gondoltam, elintézem a telefonvonalat. Hát húsz perc nem volt elég hozzá, ötven lett belőle; meg az is kiderült, hogy pénzbe kerül, hogy sípolva tárcsázzon, meg hogy havi kétezer yen legalább, meg hasonlók. Pénteken délelőtt jönnek ki mexerelni. Végül aztán több, mint félórát késtem a “Kultúrák közötti kommunikáció” című óráról, pedig érdekes volt: a japán nyelv sajátosságait, és azoknak a társadalomra gyakorolt hatásait feszegettük.
Délután Shiga sensei órái. Írott nyelv, meg újságolvasás. Egyre jobban megy, bár még mindig van egy csomó ismeretlen szó. A nyelvészet elmaradt, ezért úgy döntöttem, ha belefér, megveszem a mini-hifi tornyot, amibe beleszerettem.
Úgy is lett. A biztonság kedvéért megnéztem vagy három boltot, aztán megvettem azt, amit már egy héttel korábban kinéztem, ott, ahol kinéztem. Sony, pici, de sokoldalú; a CD hangja csodálatos, bár madzag híján még nem tudtam összekötni a számítógéppel, és a hanxórómadzagok is rövidek. Ja, és elosztó híján egyelőre vagy a magnó, vagy a számítógép. Majd holnap.
Este táncikáltunk megint – mambó, salsa, lambada. Egész istenesen megy, bár izzadok, mint a ló – kezd rettenetesen meleg lenni errefelé, és még május közepe sincs. Elevenen fogok elrothadni. A légkondimnak meg még mindig nincs meg a távszabályzója. Ki se tudtam próbálni.