Meddig ér a külföldi?

Én mostanra már meghallgattam ezerféle elméletet arról, hogy tanulhat ugyan valaki akármeddig akármilyen nyelvet, akkor is az anyanyelvén fog:

• Álmodni. Ez elég nagy butaság, én éppen onnantól szoktam számolni, hogy valaki rendesen megtanult egy nyelvet (vagy legalábbis abban a közegben él), hogy először álmodik rajta.
• Számolni. Ez sem feltétlenül igaz, nekem semmi bajom nincs azzal, hogy összeadjak 2 man-t (tízezer) meg 3 man-t, az szerintem pont 5 man, azaz ötvenezer; de most komolyan, papíron úgyis oszlopokban számol az ember, helyiértékekben, kimondani meg megtanulja, szóval nekem igazából egymilliárdig semmi különösebb gondot nem okoz japánul vagy angolul számolni, afelett meg magyarul is.
• Káromkodni. Főúri neveltetésem tiltja, hogy mindenféle részletekkel szolgáljak, de talán tetszenek még emlékezni a történetre, amikor úgy sikerült leordítanom valakit, hogy csak annyit tudott mondani, hogy “bocsánat, nem tudtam, hogy japánnak tetszik lenni”.

Vannak aztán még ilyen feltehetőleg személyre szabott képességek, kinek több gondot, kinek kevesebbet okoz az út két oldalán vezetés és az átállás közöttük (nekem leginkább semmilyet), ki a kajától kap rohamot egy idő után (pedig csak annyi a trükk, hogy éhesnek kell lenni), mások a folytonos bemutatkozást nem bírják, ismét mások a felszínességet, sokfélék vagyunk.

Igazából én egyetlen alkalommal szoktam kibújni a kaméleonbőrből: ha beteg vagyok. Külföldön egyedül betegnek lenni annyira nem szórakoztató (különösen nem, ha az embernek nincs biztosítása, mert a cég nem intézte el, mint nekem tavaly), a betegbiztosítás sokat segít, a nyelvtudás még többet, de azért ilyenkor a türelmi küszöb nálam eléggé rendesen leesik, és mondjuk előfordul, hogy elkívánom valahova a nyers halat.

Akkor sem feltétlenül könnyű, ha az ember nincs egyedül. Vagy 11 éve már, hogy csúful ágynak estem, és Xia (霞), a kínai barátnőm a lelkét kitette, hogy o-kayu-t csináljon nekem. Az o-kayu az Ázsiában mindenütt népszerű rizslé (congee) japán változata, jóval sűrűbb, és amint a Wikin is olvasni lehet, igen gyakran adják betegnek, de akkor is egy híg rizskása, amibe esetleg főznek még ezt-azt. Xia májat főzött bele, hogy megerősödjek. Mármost én egyébként még szeretem is a májat… a híg rizst már kevésbé… de a kettő együtt valami olyan borzasztó volt, hogy szó szerint elhánytam azonnal magam tőle (pedig azt se szoktam), és eltartott egy darabig, amíg annyira jobban lettem, hogy megfelelően bocsánatot tudjak kérni.

Most a fülemmel kínlódom itt napok óta, úgyhogy a szokásosnál több melegszendvics történt.