Régi és új

Ha nem figyelek oda, vagy éppen az ismerkedést megkönnyítendő idősebb japánokkal, én is be szoktam néha állni a görög kórusba, hogy “hátbezzegarégiJapánahátbezzeg”…

Azzal együtt, hogy valóban azt gondolom, hogy a jelenlegi 15-30 éves japánok legalább fele tényleg sikeredetlen (és akkor szerintem még elég udvarias voltam), szerencsére történnek az alábbihoz hasonló apróságok, amitől teljesen jó kedve tud lenni az embernek. És persze, hogy nem a nagy Nikonnal kapja le az ember az ilyesmit, hanem a kis vacakkal (ki hord egy kilós gépet folyton?)…

Jó kedve pedig azért lett az embernek, mert itt van ez a meglehetősen szép motor (én nem igazán értek hozzá, de tán valamelyik Honda CBR 600-változat), és aki kicsit élt Japánban, az ránézésre megmondja a vállán lógó izé alakjából, hogy kjúdó, azaz hagyományos japán íj van a vállán, tehát feltehetőleg edzésre (vagy épp oktatásra) megy. Szóval hogy nagyon is megél egymás mellett a modern és a hagyomány… csak keresni kell kicsit. A hely egyébként Tokió kellős közepe, Kanda, nem messze a sok antikváriusáról híres Jimbochótól.