Igazából én annyira kivonom magam a lakótelep életéből, amennyire csak lehetséges (például igyekszem nem ébren lenni, amikor ők, nem is járok lakógyűlésre se, meg időről-időre jól elutazom, nehogy megbízzanak valami helyi fontos poszttal), de azért bizonyos események a vaknak is feltűnnek. Az egyik ilyen, amikor megjelennek a kertészek fát metszeni a helyre kis kukásautójukkal (Japánban a kukásautó is sok kicsi, mert az olyan nagy, mint nálunk, el se férne egy csomó utcában):
Tulajdonképpen, ahogy belegondolok, önmagában a kertészek nem akkora csoda, végül is szépen Wekerlén is járnak fát vágni (amikor már tényleg kezd botrányosan megnőni), igazából három dolgot akartam felemlegetni. Az egyik, hogy mennyire nem sikerült lefotóznom ezt a leánzót, pedig le akartam, megmutatván, hogy vannak még élő, nem diákmunkás, de nem is élemedett korú, ámde fizikai munkából élő nők még a nagyvárosokban is:
A másik az, hogy milyen kiváló módszerrel vágják a fát, belülről, felmászva:
A harmadik pedig, hogy amennyire tudom, ez itt nem kerületi hatáskörben van, hanem a lakótelep hívja (és fizeti) ki a favágókat, az egyéb szolgáltatások mellett. Mármost amennyire én tudom, az itteni közös költség lakásonként és havonta 2000 yen (azért nem vagyok teljesen biztos benne, mert Gáborék ragaszkodtak hozzá, hogy ezt ők fizessék), egy épületben van 30 lakás, akkor a hét épületben összesen durván 210, tehát havi 420 ezer yen körül folyhat be. Ehhez képest nem az van, mint otthon, hogy van egy elérhetetlen közös képviselő, hanem van saját kicsi irodája a lakótelepnek, szinte mindennap kb. 6 órában legalább egy, de délelőtt inkább 2 hölgy üldögél ott, segít intézni a mindenféle dolgokat, és valahogy még a kertészeket és hasonlókat is kigazdálkodják.
Önkormányzatoktól és lakótelepektől érkező delegációkat szívesen körbevezetek.