Tespedés a négyzeten. Nyomott, felhős, de meleg az idő, az embernek semmicsinálhatnék kedve van. Azért dolgozgattam, elektromos leveleket írtam, meg a naplót, ami most rengeteg időt elvett;Tadtől kölcsönkértem néhány japán slágert felvenni, hogy legközelebb, amikor karaokézni kell (önként többet nem megyek, de a múltkor is volt a Rotarys buszban), akkor ne kelljen bután bámulnom.
Ez talán megér annyit, hogy írjak róla. Szóval a japán slágerzene túlnyomó része talán még a magyaroknál is rosszabb. (Pedig sokáig azt hittem, hogy a 3+2-t nem lehet alulmúlni; igaz, aztán jött a Republic.) Ugyanakkor hátborzongató, hogy az iszonyú zenét milyen csodálatos minőségben rögzítik CD-re. Más szavakkal, fantasztikusan tiszta förtelmes hangokat képesek produkálni. Na most a viszonylag istenes háttér mögé öt perc alatt elkészíthető dallamokra énekelnek japánul. Japánban tradicionálisan nem szeretik a rímeket, tehát kínosan vigyáznak arra, hogy véletlenül se legyenek a slágerekben; ettől olyan fülbemászó és percek alatt megjegyezhető lesz az egész. Egyébként is, annyira furcsa, hogy viszonylag normális (igénytelen) zenére japánul kuruttyolnak, ami persze az istennek sem jön ki szépen, tehát szemrebbenés nélkül megerőszakolják a nyelvüket.
Az egészre a koronát az East End x Yuri című zenekar Da.Yo.Ne., illetve Maicca nevű számai tették fel. Ezek tudniillik japán rap-ek. Hát ha valaki hallott szörnyűt… Muszáj volt felvennem.