Reggel picit elaludtam, és késtem három percet az óráról. Azt hittem, én leszek az utolsó; ehhez képest én lettem az első, Tad öt perccel később futott be. Taró valahol Tokióban maradt, Elena meg állítólag költözködik, úgyhogy kettőnknek volt csak óra. Ha már ilyen extrák voltunk, hát most nem a népesedési problémákról szóló tankönyvet, hanem két újságcikket olvastunk. Körülbelül két évvel ezelőttről származnak, az egyik a Japánban élő, sokadik generációs (ám japán állampolgárként el nem fogadott) koreaiak helyzetét feszegette; a másik pedig a Japánban újraéledő neonácizmusról, fasiszta plakátokról, stb. szólt.
Este fél kilenckor tűzijáték, a legnagyobb, ami csak Yokohamában van. Az egész város kihömpölygött, mi elég későn mentük ki Attilával, de elhatoltunk egészen a Hotel Intercontinentalig, a Rinko Parkba, ami már egészen a kikötő, meg a tenger. Millióan voltak, minden elképzelhető és el nem képzelhető helyen ültek és álltak, de valahogy kihagytak egy korlátot, amin nagyon kellemes ülés esett, és nagyszerűen lehetett látni az egész tűzijátékot.
Egészen pontosan még egy kicsit közel is lehettünk, mert néha akkorákat dörrent, hogy majd leestem a korlátról. Egy icipici japán lány mögöttem, ahelyett, hogy rettenetesen élvezte volna, jól megijedt, és szegény apjának egyfolytában vigasztalnia kellett. Viszont a látvány leírhatatlanul csodálatos volt; egyfolytában azon töprengtem, ezt le lehet-e vajon videózni, vagy fotózni. Ez utóbbit majd megtudjuk, mert Kitcho, a bolgár ellövöldözött vagy húsz képet. Utána viszont valami rettenetesen nehéz volt kijutni a kikötőből. Biztos, hogy többszázezren voltak ott.
Tadtől kölcsönkértem néhány japán CD-t, felvettem őket, és most azzal kínlódom, hogy bepötyögjem a szövegüket számítógépbe. A dolog célja kettős; egyrészt tényleg egész jó gyakorlás, ez már az angol nóták esetében bebizonyosodott, másrészt meg ha legközelebb karaokézni kell menni, nem fogok birka módjára hallgatani, ha nincsenek angol dalok. Viszont rettentő lassan ment a gépelés. Igaz, vannak vissza-visszatérő kifejezések: “örökké”, “csak veled”, “a karjaidban”, “átölelve”, stb. A negyedik már lényegesen gyorsabban ment…