Nem biztos, hogy megér a rossz szóvicc egy egész bejegyzést, de a Saturnban volt kávégép-bemutató, és életemben először ittam Magyarországon ingyen osztogatott kávéból ihatót, és először találkoztam olyan bemutatóval, ahol a csinos lány, aki bemutatta a masinát/terméket/szógátatást, nemcsak csinos volt, hanem kifejezetten értelmes is. (Olyan volt már, hogy értelmes volt, de akkor nem igazán volt csinos.)
(A remek érzést kompenzálandó, a Google-ban rákeresve most a linkre, a következő olvasható mellette: “Információ a kávépárnák Senseo kávé és kávéfőző egyetlen szolgálja a Douwe Egberts.” Gratulálunk.)
Ingyenreklámot nem csinálunk valamihez, ami egy kisebb vagyonba kerül, de annyira szíven ütött a dolog (tényleg, bárki evett/ivott már bármi kifejezetten jót az ilyen SPAR-ban osztogatott cuccok közül?), hogy úgy csináltunk, mintha komolyan érdekelne a dolog, és egyébként komolyan érdekelt is, mert Gábornak hála, az utolsó szögig leteszteltük a konkurencs Nespressót (aztán Gábor vett is, Japánban nem egyszerű normális presszókávét – és emiatt normális capuccinót – inni, csak ez az amerikai szutyok long coffee van). Végül is a legfontosabb kérdés az volt, hogy kibír-e ez egy kisebb irodát, mire a lány azt mondta, hogy hát ő nem műszaki meg semmise, de – onnan tudja, hogy írniuk kell – egy múlt hétvégi bemutatón lefőzött és kiosztogatott egy menetben 2500 kávét, az jó?
Jó. Mondjuk akkor sem vettünk, de legalább elgondolkoztam.
Hát… ezen elgondolkodtam én is. 2500 csésze kávé?! A Senseo 30 mp alatt főz le egy adagot, akkor ha jól számolok több, mint 20 órán keresztül főzött-osztott szegény kislány. És akkor még nem is beszéltünk a víztartály feltöltéséről, sőt a felmelegítési időről.
Írniuk kell… ez igaz, de mivel a kutya sem kéri számon, beírják a lehetetlent.
Hangsúlyozottan hétvégi – tehát többnapos – rendezvényt emlegetett a hölgy, és simán lehet, hogy egynél több készülékkel dolgoztak, ha ennyit kellett főzni. De az élmény akkor is az volt, hogy valaki korrektül, értelmesen beszélget velem, nem pedig az, hogy valaki hülyének nézve rám akar tukmálni valamit.
Írás közben el is bizonytalanodtam, de aztán visszaolvasva a posztot megnyugtatott az “egymenetben” kifejezés. Ezen felbátorodva nyomtam meg végül a submit-et.
Nem akartam az élményt lekicsinyíteni, valóban ritka az értelmes hozzáállás.
(De bocsáss meg, a 2500 adag az két nap alatt is, de több géppel is több, mint meglepő. Mosolyogva írom, ugye nincs neheztelés?!)
Jaj, dehogy, tényleg én fogalmaztam félreérthetően. És tulajdonképpen majdnem mindegy is, hogy 2500 vagy 250, tényleg csak azt szerettem volna kihangsúlyozni, hogy jó élmény volt, hogy emberszámba vettek itthon – anélkül, hogy eközben egy kisebb vagyont feszegettek ki volna a zsebemből.
(Az ellentétes élmény a káposztásmegyeri Aquaizé csodafürdő volt… minden pillanatban azt éreztem, hogy itt ki akarnak fosztani és ahhoz képest egyáltalán nem is volt annyira kiemelkedően jó, bár igaz, hogy Japánból jöttem vissza… :-))