Egyetem-begyetem nem volt, de délután fél öttől filmvetítés, úgyhogy mégiscsak be kellett menni. Azért nem bántam nagyon meg: Kuroszava “Ég és pokol”, angolul “High and Low” című, Ed McBain “King’s Ransom” c. regénye alapján 1963-ban készült filmjét láttuk. Természetesen Mifune Tosiró volt a főszereplő, de nagyon jók voltak a többiek is, sőt; igaz, a film nem másfél, hanem két és félórás volt. A tanárok hoztak kólát meg nasit (nem, nem nasi-t, az körte, csak kerek; nassolnivalót), de a film annyira sokáig tartott, hogy senkinek nem volt már nagyon utána kedve beszélgetni róla.
Vettem spagettit (érdekes, fél kiló 160 yen, egy kiló meg 190). Este Attilával megcsináltuk a spagettiszószt, sok sajttal, és nagyon finom lett. Holnap veszek egy csomót.
Éjjel rövid félóra leforgása alatt megjártam a poklot és a mennyországot. Az történt ugyanis, hogy végre kaptam otthonról, a Számítástechnikától egy 133 KB-os levelet (momentán a Számítástechnika 23. számát), amit ugye, józan számítás szerint mintegy 3 perc alatt kellett volna tudnom letölteni a Niftyről, 14400 baudos átviteli sebességgel. Ehelyett 17 percig tartott, ami körülbelül hatszor annyi, mintha valóban 14400 bauddal működött volna. A dologért alighanem sokmindenki és sokminden okolható, többek között például az XMODEM protokoll, amit használnom kellett, ám elhagynom nem lehetett, mert így is öt helyen kis híján mexakadt az összeköttetés. 14400 baudon az itteni telefonok sem olyan frászos megbízhatóak. Egy kicsit nagyon elkenődtem, ez itt körülbelül 450 yennek felel meg, és 600 forint egyrészt picit sok a Számítástechnikáért, másrészt meg ezexerint mégse nem lehet nekem on-line küldeni IDG Newst. Pedig már kezdtem volna egész normálisan megtanulni a Nifty-t használni, felmakróztam a Word for Windowst, elláttam sablonokkal, és már-már kezdett értelmesen kezelhetőnek tűnni az egész. Igaz, bizonyos méretnél nagyobb file-okat képtelenség volt hiba nélkül továbbítani.
Tíz perccel később, inkább csak elkeseredésként, megpróbáltam belépni 14400 bauddal a CompuServe-re, az IDG ingyenszámlájára; minden gond nélkül sikerült, a főszerkesztőtől egy levél várt; kipróbáltam, itt ment is valódi 14400 bauddal a letöltés. Ez így remek; alább egy kis magyarázat, hogy miért hittem én azt, hogy a CompuServe-t nem lehet 14400 bauddal használni.
A CompuServe-et (és a NiftyServe-et is) Japánból a FENICS ROAD nevű hálózaton keresztül lehet elérni. Ennek négyféle változata van, az 1-2 nevű 2400 baudos (és az egész kis városokban is van), a 3-4 9600, nagyon nagy városokban, mint Yokohama, 14400. Mármost a WinCIM (bocsánat, a CompuServe saját kezelőprogramja, a CompuServe Information Managaer windowsos változata) ismeri a FENICS II protokollját, azon gyönyörűen be is lépett, a FENICS IV-en viszont amikor megpróbáltam, nem, ezért azt gondoltam, hogy azon nem is tud, mert az valami más protokoll. Most viszont azon is gyönyörűen belépett, ami azt jelenti, hogy gyorsabban dolgozhatom a CompuServe-en, mint bárki Magyarországról, és helyi, yokohamai számot hívok, ami itt is kb. 15 forint (10 yen) 3 percenként. Ez pedig aztán tényleg nem összeg, pláne nem éjjel, amikor még olcsóbb. Tehát pont a munkához, pont a nagy file-ok, gyakorlatilag telefonköltségért fognak (remélem) átjönni. A magánlevelezéshez meg ott a Nifty, és így havi ötezer yen alatt fog maradni telefonszámlával együtt.
Mindenesetre utána még lázasan leveleket írtam; miután otthon az egészet egyszerre kapják meg, nyilván hülyének fognak tartani, hogy az elsőben azt írtam, hogy ojvé, meg dögvész, meg hogy ne küldjenek semmit, aztán meg hogy mégis.
Éjjel háromkor összeestem.