Csak egykor van órám. Tízkor elsétáltam a boltba, és leárazva igazi angol muffinokat találtam. Ezek olyan zsömleszerű izék, csak nem olyan kemény a héjuk, és én nagyon szeretem. Miután nem volt szándékomban az egyetemen ebédelni, nem bírtam ki, és megettem kettőt közülük, vajjal, eperdzsemmel. Shiawase. (Boldogság.)
Még mielőtt bementem volna az egyetemre, gyártottam magamnak névjegyeket. Akik ismernek, és tudják, hogy egyszer már beleástam magam ebbe az üzletágba, joggal kérdezhetik, hogy miért nem kezdtem korábban. A válasz egyszerű. Korábban nem akartam rá költeni, pár napja vettem csak papírt, és ami még fontosabb: néhány napja vannak meg csak azok az e-mail címek (meg a telefonszám sincs meg régóta), ami nélkül teljesen feleslegesnek tartottam névjegyet nyomtatni.
Szépek lettek, csak mivel japán CorelDRAW-m nincs, ezért Word for Windows 5.0/J-vel (a Word for Windows 2.0-nak megfelelő japán program) készült, és az egyik szélét picit elmértem. No meg egyelőre komoly vagdalóberendezés sincs, és ollóval kissé idétlen.
A metrón találkoztam az egyik maláj lánnyal; az mindjárt mondta is, hogy neki kell.
Vettem nyolc további húsos makaróniszósz-konzervet. Hátha háború lesz.
Matsuda tanárnő órája klassz, bár álmos voltam. Tad a szünetben – némi udvarlás után – elkezdte ölelgetni a tanárnőt, amit az láthatóan elég rossz néven vett, bár nem szólt semmi erőset. Megint ráröffentem, megint semmi eredménnyel, ami a keddnél ismertetett okok miatt ugyancsak felbosszantott.
Azt reméltem, félre tudok tenni egy bizonyos, előre megálmodott, meglehetősen nagy összeget az e havi ösztöndíjból. Aztán miután modemet is, meg háromhónapos bérletet, meg minden vackot venni kellett, meg aztán egy csomó tartós élelmiszerre is költöttem, egyre inkább úgy néz ki, hogy nem sikerült bennemaradni ebben az összegben; az igazság, hogy az Attila telefonjai miatt már rég kifutottam belőle (mert ő kifizette a telefonjait, viszont én még nem az NTT-nek), úgyhogy “ott egye a fene” felkiáltással elmentem kenyérpirítót meg vonalzót venni.
Elképzelhető, hogy akad, aki elsőre nem látja át, miért kell kenyérpirítót és vonalzót egyszerre venni. Nos, először is, kenyérpirítót már nagyon régóta szerettem volna, csak megtartóztattam magam, lévén az nagyon szép buddhista erény. Most átszakadt a gát, és a Sakuragichónál lévő Topos nevű rém olcsó diszkontbolt felé vettem utamat. Tényleg: 2400 yenért volt legolcsóbban kenyérpirító, ami melexendvics készítésére is viszonylag alkalmas, bár ez utóbbival vigyázni kell, mert ő a sietség kedvéért alulról is hőkezeli a kenyeret (mint itt mindegyik). Sokáig töprengtem, nem kéne-e egy drágábbat megvenni, amit úgy hirdettek, hogy “két kenyér is belefér”, aztán némi szemle után úgy döntöttem, hogy ha az olcsóbba nem fér bele két szelet, több kalapot is elfogyasztok. (Igazam volt.)
Namármost, ha az ember a Toposban van, mivel picit kiesik az útból, körülnéz, hátha van még valami olcsón. Én eredetileg azt akartam megnézni, van-e rém olcsón olyan fényképész-kartondaraboló (biztos van latin meg tudományos neve), ami nem volt, viszont volt nagyon jó minőségű vonalzó (36 centis 280 yenért), meg nem vacak, hanem fémbetétes sniccer (kitolható-letörhető pengéjű metsző-faragókés), ez 210 yenért, meg további 20 penge hozzá ugyanannyiért. (Ennyire azért nem vagyok smucig, hogy mindennek az áráról írjak, de tanulságos lehet otthon, hogy mi számít itt iszonyú olcsónak. A Topos kb. 50-80 százalékos áron árulja ki a dolgait. Áruházban ugyanez könnyedén a duplája lett volna.)
A Toposban ezenkívül nagyon olcsó még az élelmiszer nagy tételben (kicsiben viszont olcsóbb a mellettünk levő Powers – Pawaazu), így bekerült még a táskámba kétszer negyven deka sonka @ 500 yen, az egyik feltehetőleg kell ennyiért Attilának. (Úgy is lett.)
Mindezeken felül, bár azt már nem diszkontáron, de vettem további színes kartonokat, névjegynek. Befektetünk az üzletbe, hátha bejön. Különben is, egy kuncsaft már van.
Otthon nem bírtam ki és azonnal kipróbáltam a kenyérpirítót. Vajas-eperdzsemes pirítóst ettem, tejjel. Shiawase…
Kipróbáltam a vonalzót és a sniccert is. Valami piszok gyorsan és pontosan lehet vele dolgozni. Hülye voltam otthon, hogy kartonvágót vettem. Ezzel esküszöm, gyorsabb.
Este szalonnás rántottát ettünk Attilával, pirítóssal, meg pirított muffinnal. Szuperlatívuszok.