Ki tudja miért, egész jót aludtam, majd 11-ig. (Elmaradt a délelőtti óra.) Yamada sensei órája ismét rekordokat döntögetően unalmas volt, igazán sajnáltam, hogy emiatt kellett beutazni meg vissza két órát az egyetemre. Viszont ahogy visszaértem, irány a Sunway.
A havi tagdíj tényleg 8 ezer yen, viszont – itteni nyomorult szokás szerint – van belépődíj, diákoknak 10 ezer. Ez még így is sokkal olcsóbb, mint felnőtteknek, de én már éppen azon voltam, hogy “akkor inkább húzódzkodom a porolón”, amikor kiderült, hogy most valami kedvezményes akció van, és 60 százalékot engednek belőle. Az már más.
Volt eszem, és vittem walkmant, ezért sokkal kevésbé volt unalmas a lépcsőmászógép. Kísérleteztem a különféle szintekkel, aztán kiderült, hogy Nicki French: Total Eclipse of the Heart c. számára kiválóan lehet 7-es szinten gyalogolni, csak addigra már 13 perc eltelt, és én már nem bírtam a 7-es szinten a 6 perc 50 másodperces számot végig. Összesen azért megint volt vagy 220 kilokalória.
Kicsit határozottabban próbáltam úszni, de valahogy még mindig nem szeretem igazán. Azért 300 méter körül, némi sprintekkel előadtam, de a stílusom gyalázatos. Lehet, hogy el tud az ember felejteni úszni?