Kimentünk megint Kamakurába, olasz fagyit enni, nagy Buddhát meg Hacsimangút nézni, meg utazni a csin-csin-densa-n. Ez utóbbi persze csak annak vicces, aki tudja, hogy japánul a kisfiú fütyijét hívják csin-csin-nek, és huszadszorra már japánul se annyira érdekes, de tény, hogy az általam korábban emlegetett Enoshima Densetsu, japánul Enoden, tényleg villamosszerű, a házak között menő vonat, sokkal inkább villamos, és tényleg csönget picit. Az állomás meg borzalmasan tömött, ez itt például Hase, ahol le köll szállni, ha az ember nagy Buddhát akar nézni:
A megállótól persze még sétálni kell, viszont a városban a járda finoman szólva is keskeny. Egészen durva hordák képesek mászkálni rajta, itt még nem is a legsúlyosabb helyzet látszik:
A nagy Buddha a Kótoku-in nevű templomban található, amelynek egyébként van szép kertje, oldalt is meg hátul is, nagyon jól felszerelt vécéje (logikus, ne a templomot piszkítsák össze a turisták, mert viszont kint meg nincs), ahová simán belátni, a legszebb régi japán hagyományok szerint, van hátul partedlis Dzsizó-szama (erről majd később), ja, és van egy büdös nagy bronz Buddha középen:
Hátulról sokkal viccesebb, van ugyanis rajta ablak, hogy szellőzzön (húsz jenért be is lehet menni, de egyrészt szörnyen sötét és büdös, másrészt nagyon sokan álltak sorban, többet soha nem megyek hétvégén Kamakurába):
A nagy Buddha (大仏、daibucu) ugye abszolút turistalátványosság, van itt kérem nagy buddhás törölköző, telefonkártya, képeslap, minden, amit el lehet képzelni, meg egy sor olyan, amit nem:
Igen kérem, ezek rasztafrizurás frottír daibucu-k, telefonra lógni cukimicsodának. És hogy a szégyen nem ismer korlátokat, mindjárt nem is egyfajta, hanem kettő, a másik mindjárt háromféle színben:
Inkább nem ítélkeznék, véleményem van, elég vaskos, de természetesen hivatalosan nem értek vele egyet.
A régi és új együttélése egyébként teljesen hétköznapi dolog Japánban, íme egy újabb példa a Kamakura állomás előtti térről, a McDonalds mellé harmonikusan illeszkedő torii (szentélykapu), vagy fordítva?
Az egyébként szentélyek elé rakott torii (鳥居) itt a vásárlóutca elejét jelzi:
bár tény, hogy abba az irányba menve van szentély is, a korábban már kitárgyalt Curugaoka Hacsimangú, ahol ilyen jó időben már menetrend szerint darálják az esküvőket, és ha ugyan továbbra is öregek a párok, de legalább a menyasszony nem olyan ronda, mint a múltkor. Nem, ez a haj nem az övé.
A főutcán természetesen van egy sor üzlet, amelyekben a létező leghagyományosabb és legszebb japán szuveníreket lehet kapni. Én a magam részéről nagyon kedvelem a lakkozott faholmikat (tudják ezt itt szépen csinálni), úgyhogy betértünk egy ilyen üzletbe megnézni. A szebbnél szebb tálakat, tálcákat, alátéteket, csészéket és poharakat az egyszerűség kedvéért ki is hagynám, mutatnék egy példát egy másik, tradicionális japán holmira, amit borzalmasan drágán lakkozva is lehet kapni, igen, ezek fülpiszkálók:
és egy másik gyönyörű példája a régi és új együttélésének, ugye a mai háztartás elengedhetetlen tartozéka a távirányító-tartó doboz (megjegyzem, nekem nincs), hát azt is lehet kapni a leghagyományosabb technikákkal lakkozva:
Az olasz fagyi egyébként finom (bár ennyi pénzért háromszor annyi Lady Bordent lehet kapni, pedig az se olcsó), az olasz srác jó fej, kicsit már tud japánul, csinálja a műsort, hogy mennyire a legjobb alapanyagokat használják, és egyszerűen nem hajlandó kiszolgálni bizonyos kombinációkat (pl. mogyoró és áfonya). A fagylaltot mellesleg a nője csinálja, az ment Olaszországba tanulni, az olasz srác a dekoráció.
Amikor én voltam, akkor épp az iskolások évi fényképezése volt a nagy Buddhánál és szakadt az eső is, de bementem a Buddhába. Sötét, bár nem volt büdös a japánok eléggé tolakodtak az ablakhoz, hogy a gyerek-papa-mama integessen az ismerősöknek, már ha kilátott, mert nincs az olyan alacsonyan. :D
Kétszer voltam ott két különböző évben és mindkétszer eső volt. :p Így azért jobban néz ki.
Köszi a képeket! Ismét elkaptál egykét jó pillanatot!
A vásárlóutcás nagyon ott van!
Nemrég Brüsszelben jártam.
El tudjátok képzelni a pisilő kisfiú formájú dugóhúzót, a testmagasságának kétszerese hosszúságú spirállal a fütyije helyén?
.
El tudtok képzelni ebből háromszázat egymás mellett egy polcon?
.
Mindezt a történelmi belváros főterétől 30 méterre. Mintha Mátyás templom formájú műfaszt árulnának a Szentháromság téren.
Konkrétan heves hányingert kaptam, nem számítottam ilyesmire az én koromban.
De ez nyilván szélsőséges kivétel az ízléstelenségre, ami Japánban (számunkra) úgy látszik, szokás.
Azért én nem mernék nagy összeget tenni arra, hogy nem árulnak mátyástemplom-alakú műfaszt a Szentháromság téren… betűhibás angol felirattal :-)
Ez a bizonyos olasz fagyis hogy található meg? Márciusban megyek Japánba és van tervben egynapos kirándulás Kamakurába Tokióból.
Megnézném a fagyist, már csak azért is mert én beszélek olaszul, nagy poén lenne a sráccal dumálni hogy mi a fenét csinál Kamakurában:-)
Március nem a kimondott fagylaltidény, de hátha vannak. Címet véletlenül sem tudok, de ha az ember leszáll Kamakura állomáson és a nagyobbik kijáraton megy ki (nem az Enoden másik vasút, hanem a buszpályaudvar felé), akkor balra van a torii-val kezdődő vásárlóutca, a McDonalds mellől indul (lásd a képet). Azon kell menni olyan tán 300 métert, és rögtön az egyik keresztutcában jobbra, a sorról elvileg megismered… :-)
Világos, köszi. Meg fogom keresni.