Matsuda tanárnőt sikerült az óra második felére rábeszélni, hogy üljünk ki a kőkertbe. Neki ez állítólag új volt, mi Elenával néztünk egymásra, hogy “de hát ez tök normális dolog”, mindenesetre nagyon klassz volt, és az óra is jó.
Amikor hazaértem, beájultam az ágyba (ti. az utóbbi időben kicsit sokat mozogtam, és hat-hét óránál többet meg nem aludtam, mert minden éjjel levelek jönnek-mennek villanyos úton), és hét után tértem magamhoz. Így tehát már csak úszni volt idő, az viszont nagyon kellemesre sikerült.