Péter szólt, hogy ő 8 után nem nagyon tud aludni, így minden szabotázsakcióm ellenére legkésőbb 9-kor fel kellett kelni. 11-ig elvacakoltunk, meg bevásároltunk, megreggeliztünk, aztán elkértem a CD-k tokját, és tizenöt perccel később a gépem újra olvasott CD-ket. Harminc perccel később már Wing Commandert is lehetett rajta játszani, igaz, még Windows sem volt rajta.
1 körül, Attilát is elcsábítva, elgyalogoltunk Kamióoka állomásra. Betértünk a 100 yenes boltba, én ragasztót vettem, Péter levélpapírt, Attila borítékot. Találtunk egy nagyon olcsó ruhaboltot is. Én eredetileg rövidnadrág vásárlási céllal indultam el, ez itt úgy 2000 yentől megy felfelé, tehát úgy gondoltam, hogy ha 1000-ért találok, az jó. Nem hittem el, de volt 390-ért, meg 500-ért, előbbiek vastagabbak, sportolni jók, utóbbiak vékonyak, de nagyon kényelmesek nagy melegben. Szóval vettem négyet.
Találtunk egy nagy Daiei áruházat is, ez az itteni Centrum Corvin, olcsó, és minden van benne. Az egyik múltkori Yamada-óra óta, amikor is arról volt szó, hogy a zen-szerzetesek által viselt samue nevű munkaruha (az, az, a sok madzaggal kötős nadrág meg köntös) ismét divatba jött a fiatalok között, én is samué-t akarok venni, de a jó minőségűek 22 ezer yenbe kerülnek, és az túlzás. A múltkor találtam egyet 8900-ért, de azt is sokalltam. Itt a Daiei-ben 6900. Majdnem meg is vettem, csak Makita-san azt mondta, hogy a Nagasakiya nevű áruház is olcsó, és gondoltam, nézzük meg azt is.
Hát nem sikerült. Mire odaértünk volna, úgy huszonöt tűzoltó, meg vagy tizenöt rendőrautó megelőzött. Nem értettük, mi van, mert szemlátomást nem történt semmi. Aztán betértünk abba a vendéglőbe, ahol a múltkor a kedves bácsinál 500 yenért rántott csirkét ettem, igaz, most majdnem kivágtak bennünket, mert három előtt 5 perccel mentünk be, és háromig tartottak nyitva, de aztán megjelent a kisöreg, és közölte a népekkel, hogy márpedig ezek itt enni fognak, és úgy is lett. Kérdeztem, mi az a zsufi a túloldalt, mire mondta, hogy valami mérges gáz. Tök jó. Ha nem szúrjuk el az időt a Daiei-ben (felpróbáltam a samué-t), most lehet, hogy engem vinnének hordágyon.
Aztán már csak arra volt idő, hogy bemetrózzunk Yokohamáig, ott megnézzük egy kicsit alaposabban a kedvenc hanxerboltomat, és Péter ment haza. Nekem aztán még el kellett sétálnom az esernyőmért, ami egy jó órás kerülő volt, aztán este a gépembe próbáltam lelket verni.