11-kor ébredtem. Kicsit elfáradhattam, vagy mi a szösz. Elmentem vásárolni, és nem bírtam ellenállni a leértékelt csokis és sajtos süteményeknek, meg almáslepényeknek, így – feltett szándékom ellenére, hogy csakis rém egészségesen táplálkozom – a reggeli a fentiekből állt. Ja, és most érkezett jégkrém a diszkontboltba, és volt epres palacsintás, amit muszáj volt megpróbálni. Holnapra biztos nem lesz.
Ezután röpke két és fél óra ment el arra, hogy begépeljem a kétszáznegyven szót, meg előállítsak valami anyagot a magyar nyelv fonetikai rendszeréről. És mosni is kellett, meg takarítani, mert jönnek.
Miután készültem, így a vártnál hamarabb fejezhettük be a felvételt (ha nem készülök, szerintem este tízig csináljuk), igaz, utána kicsit elbeszélgettük az időt, és megint későn lett. Márpedig én el akartam menni Kamióokára, megvenni a samué-t, így is lett, a Nagasakiyában, amikor nem mérgeznek, 9900-ba kerül, maradt tehát a Daiei, ahol csak 6900. 8-ra értem a Sunway-be, így elmaradt a lépcsőmászás (egyébként is iszonyú fáradtnak érzem magam, azért ez tényleg kétórás kemény terhelés mindennap – viszont jobban nézek ki), lazább volt a budibilding, de úsztam. Különben alig fogyok, néhányszor tíz dekát csak, de kezdek máshogy kinézni. És van még jócskán úszógumi.