Ez a nap méltó párja az előzőnek, azzal a különbséggel, hogy értelmes dolgokat is csináltam. Takarítottam egy kicsit, mostam, teregettem, kidobtam fél köbméternyi felesleges papírt, aztán délután megint a penzum.
Este teljesen váratlanul csengett a telefon, és valami Hama nevű lány mutatkozott be. (Ez már jó jel, ha nők hívnak engem.) Kiderült, hogy magyarul akar tanulni, Watanabe Akiko hajtotta el hozzám, és hogy lennék-e olyan szíves. A telefonban nem látszott, hogy csúnya-e (megkérdezni meg mégse lehet…), így abban maradtunk, hogy majd szombaton találkozunk, aztán meglátjuk.