Munkává fajult. Otthon az IDG testületileg elment szabadságra, az angolul tudók legalábbis, tehát én fordítom a héten a híreket. Múlt pénteken már megkaptam az első adagot, gyönge harminc flekkre sikeredett, na jó, húzni azért kell, rengeteget, de így is bírtam egy pár óra hosszat csinálni. Szépen el is ment velük a délelőtt. Meg aztán a naplóval is utol kellett érnem magam, nemcsak olvasni, írni is hosszú ám…
Attila már egy hete tag a Sunway-ben, és annak ellenére, hogy igyexünk egymáshoz időzíteni az indulást, néha sikerül is. Mint ma. Kitalálta, hogy húzódzkodjunk. Hogy milyen hülye ötletei vannak… Mert egy akkorát, mint ő, én is föl tudnék húzni vagy tizenötször, na de egy ilyen kövér medvét, mint én, mi ronda sport már? Kis híján magam alá nedvesítettem, meg csúnyán rángattam is magam, de azért háromszor tízet megcsináltam én is utána. Neki azért valahogy szebben megy. Ja, tényleg, tornatanár.
Múlt hétvégén sikerült elég rendesen beebédelni meg bevacsorázni egy párszor, inkább attól való félelmemben, hogy lefogyok, mintsem azért, mert tényleg annyit kívántam volna enni. Ma úgy gondoltam, kicsit diétázunk, aztán estefelé, amikor még mindig csak egy uborkát, meg egy szelet kenyeret ettem, elkezdtem töprengeni, hogy miért nem vagyok éhes? Szomjas az voltam, az igaz, ittam is vagy három liter vizet.
Különben új szenvedélyem a tejeskávé. Teljesen felhagytam azzal a hiábavaló kísérletezéssel, hogy kávét és tejet vásárolva magam elegyítsem a két folyadékot. Egyrészt pocsék az eredmény, másrészt meg a tejnél olcsóbban lehet kész tejeskávét kapni, amelyik gyártótól függetlenül nagyon vacak és vizes és keserű, illetve nagyon finom, és pláne most, hidegen meg még kellemes is. Mostanság van soxor, hogy egy liter tejeskávét ebédelek. Különben ha már a tejeskávénál tartunk, én először azt hittem, hogy a kafeore szó márkanév. Nem az, japánul egyszerűen így hívják a tejeskávét. Mármost annak, aki ennyi előzetes információ birtokában kitalálta, hogy a kafeore tulajdonképpen a café au lait leírva japánul, küldök egy képeslapot. Azóta találtam ichigo ore-t is, mármost az ichigo földiepret jelent japánul, a többit az olvasóra bízzuk… (Gy.k.: epres tej, olyan turmixféle, mentes mindenféle gyümölcstől és egyéb, erjedésre képes természetes anyagoktól.)
Ha már a löttyöknél tartunk, tovább okosodtam Calpis Waterileg. Az egyik, hogy megtudtam, miért nem sikeres az amerikaiak körében. Hát mert japánul nem Kelpisz, hanem Kápisz(u) Vótá-nak mondják, ez pedig angolul leginkább a Cowpiss Waterre emlékeztet. (Akkor ezt most inkább nem fordítanám…) Szóval a puszta neve hallatán a szabványamerikainak nem inni, hanem öklendeni szottyan kedve.
Megtudtam továbbá, hogy a Calpis Water igenis nem tartalmaz kőszénkátrányt, vagy legalábbis ezt állítják. Kizárólag valami furcsa módon feldolgozott tejet, meg szőlőcukrot.
Este még nekiültem összecsapni egy rövid levelet szüleimnek. Két és fél órával és hat sűrűn teleírt oldallal később elaléltam.