Egy kicsit én is kaptam ajándékot: már lassan egy éve nézegetem a mindenféle nagyképernyős tévéket, nem mintha annyira tévé kellene, csak otthon annyira bevált a 32 hüvelykes tévé monitorként használva.
Végül is aztán kihasználva a különféle akciókat, lényegesen olcsóbban, mint bármelyik nagy áruházban (Yodobashi Camera, Big Camera, Kojima Denki, K’s Denki és hasonlók), lett egy 40 hüvelykes új monitorom. Plusz az egyik “recycle shop”-ban sikerült 500 yenért szert tenni egy hatalmas asztalra (azt hitték, hogy el van romolva, pedig csak széthúzható), és így aztán kicsit át is rendeződött a munkakörnyezet (a nevetségesen kicsinek látszó monitor egyébként egy 24″-es LCD):
vagy a másik oldalról nézve:
Most jó.
Kicsit vicces, hogy a vagy nyolcféle bemenettel rendelkező tévé kötetnyi funkciójából és a távirányító gombjaiból én körülbelül kettőt használok (a D-Sub monitorbemenetet és váltogatok a “PC” és “Movie” beállítások között)… de akkor is jó. És az eddigi monitor meg duplafunkciós lett, vagy kiterjesztés a nagy mellett (pl. programozáshoz), a digitális bemenetén, vagy a noteszgép monitora (az analóg bemenetén).