A bal fülem meghökkentő mértékben nem fáj. Ezexerint a Chlorocid helyes adagolása a “mértéktelenül”, de nem orrba-szájba, hanem fülbe.
Elmentünk vásárolni a Yokohama állomás mellett levő Daiei nagyáruházba. (Ez az itteni Centrum: mindenütt van, nagy, és olcsó.) Én szandált kerestem a jinbei-emhez, mert a surranó nemigen passzol hozzá, Tó Kó yukatát, Attila meg csak úgy jött velünk. Mostanában nem egészen normális, de nem teljesen tudom, hogy a meleg, vagy a nők hiánya ment az agyára. Például nem hozott magával pénzt.
Aztán egy kicsit nézegettünk még CD-ket, meg a kedvenc hanxerboltomat, ahol a Korg i4s nevű szintijét piszkáltam egy darabig, majd – már csak ketten Attilával – elmentünk megvenni a videokamerát, amit kinéztem. Sokat töprengtem, mit kéne venni, de végül is az egyik legolcsóbb JVC VHS-C kamera mellett döntöttem, leginkább abból a megfontolásból, hogy ha ennél drágábbat veszek, otthon nem fogják tudni lejátszani. A videóhoz vettem még egy tartalékakkumulátort; így aztán amellett, hogy kaptam egy táskát meg két szatyor törlőpapírt, még annyi pontot is, hogy tizenöt darab harmincperces kazettát ingyen meg tudtam venni belőle.
Este tehát videóztam – csak japán nyelvű leírást kaptam hozzá –, és döbbenten vettem észre, hogy ezzel a kamerával még a hülye is tud felvételeket készíteni. Kipróbáltam a harmadára lassított szalagsebesség-módot, és kiderült, hogy szinte nincs is különbség a felvétel minőségében, csak most azt nem tudom, hogy lassan is ilyen jó képet csinál, vagy gyorsan is ugyanolyan vacakot. A lenti tévén mindenesetre kipróbáltuk, Emót megörökítettem, amint vakarja, majd meg kellett ígérnem, hogy le fogom törölni.