Vannak, akik azt állítják, hogy a kínai írásjegyek rendszere tulajdonképpen egész logikus és megjegyezhető. Ezeknek van némi igazuk.
Vannak azok, akik azt mondják, hogy az egész úgy büdös baromság, ahogy van, és ha még ugyan lennének is vezérlő elvek, egyszerűen a sok hagyományőrzésből meg balfácánkodásból kifolyólag borzalmasan össze van kavarodva az egész. Ezeknek is van sok igazuk. Például nem minden kezdő japántanuló számára világos, hogy az évszázadok során a különféle típusú írások, egyszerűsítések, elfelejtések, rontások és egyebek miatt egy-egy kandzsinak létezik több variánsa. Normális esetben persze az ilyenek kikopnak a francba a nyelvből (a másik nagyon vicces minden nyelvben, ahogy a vécé és hasonló szavakra sorra születnek a szinonimák, mert egyre piszkosabbnak érzik a direkt azért kitalált/meghonosodott újat, hogy szépen lehessen róla beszélni), de nem lenne Ázsia Ázsia, és különösképpen a japánok japánok, ha például a koszeki-ben (a név- és lakásnyilvántartásban) elírt nevükhöz ne ragaszkodnának görcsösen. (Hasonló létezik a magyarban is, például a Csizmaziák eléggé büszkék szoktak lenni rá, hogy ők nem Csizmadiák stb.).
És természetesen a modern korban vannak (vagyunk) az informatikusok, akiknek ezeket az igényeket ki kell szolgálniuk.
No, nem húzom tovább, megmutatom az általam ismert legdurvább példát: a 剣 (KEN, curugi) kandzsijára valamiért úgy emlékszem, annak idején a nagy japán kandzsiszótár 24 változatot mutatott, mindenesetre online is találtam egy példát arra, hogy 21 biztosan van.
És annyira sok van belőlük, hogy muszáj volt betenni egy csomót belőle a kódtáblákba. Már a JIS X 0208 nevű, 1978-as kódtáblában benne volt vagy tíz (és ott még külön hisztéria volt abból, hogy hová is tegyék az ilyen itaidzsi, szó szerint “eltérő alakú kandzsikat” – úgyhogy az egyik egész másutt is van, mint a többi). Íme, hogy tényleg a kódkészletben benne vannak az eltérő alakú karakterek:
剣 劍 劒 剱 釼 剣 劍 劒 剱 釼,
vagy ha valaki részletesebben szeretné látni a variánsokat, tessék egy oldal.
És akkor ezek között a kandzsik között (剣 劍 劒 剱 釼 剣 劍 劒 剱 釼) kis árnyalatnyi jelentésbeli különbség sincs?
Tehát: rövid kard, tőr, hosszú kard, szablya, pallos??
Nem, ez hajszálpontosan ugyanaz a kandzsi. Magyarul nem is igazán tudnék jó példát hasonlóra, tán mint a “kee, kend, kelmed”, ami ugye ugyanannak a “kegyelmed”-nek a különböző rövidült alakjai.
De ha már kard: én nem tudok arról, hogy a japánban megkülönböztetnék a 刀 (katana, TÓ) és a 剣 (KEN, curugi) két kandzsit bármilyen módon értelemben: az első és annak összetételei: katana, daitó (“nagy kard”), tantó (“rövid kard”) ugye a különféle japán kardok, míg a kendó (“a kard útja”), vagy éppen az ugyanúgy egyélű katanát utánzó fakard (bokken) meg a második.
Ehhez képest most teljesen más kapcsán olvasom a Wikin, hogy a kínaiban az első egyélű, a másik meg kettő:
“Chinese Dao (刀, dāo) is single-edged, sometimes translated as sabre or broadsword, and the Jian (劍or剑 pinyin jiàn) is double-edged.”
Azt mondja a 漢字源, hogy 両刃のまっすぐなかたなを剣といい、曲がった片刃のものを刀という。 Szóval elvileg Japánban is különbséget tesznek közöttük- a katana etimológiája állítólag 片(kata)+ 刃(na) “egyélű kard”.
国語辞典-ben is hasonlókat írnak:
けん 【剣】 ① 両側に刃のある刀。もろはの刀。つるぎ。
とう 【刀】かたな
→ かたな【刀】 ①片刃の刃物。②小形の太刀。③武士が脇差にと対にして腰にさした刃物。大刀。たち。
Kérdés, hogy a kendó szót mikor és mi alapján alkották meg…
（学研現代新国語辞典)
Jó, végül is én csak azt mondtam, hogy én nem találkoztam soha a megkülönböztetéssel (szerintem nincs olyan, hogy a bokutó az egyélű fakard, a bokken meg a kétélű :)), egyébként meg világos, hogy az etimológiaszótáraknak ugyanazt kell mutatniuk, elvégre Kínából jött a kandzsi, vagy mifene… :-)
Ha lesz időm, majd utánajárok ennek a bokutó/bokken / kendó dolognak :)
Belenéztem ma a 日本国語大辞典-be, ahol ezt írják:
1.つるぎ: előfordul つるき alakban is. Eredetileg mindenféle kardot jelentett, de később a kétélű kardra használták. Vannak példák arra is, hogy a tacsi szóval együtt használták:
つるぎたち (Manjósúban 都流伎多智), つるぎのたち.
A tacsi (太刀・大刀) szó először szintén egy- vagy kétélű nagy kardot jelentett.
A 木刀-ra a 15. századból, a 木剣-re a 18. századból van példa.