Kaptunk két webfejlesztő inast pár hónapra az egyik honi közoktatási intézménytől. Voltak félelmeink, de hát szeretünk veszélyesen élni.
A jó hír, hogy ezek nem Wertherek. Egész normális, jó kedélyű ifjak, egész pontosan ifjú titánok… ti tán tudjátok, hogy mire jók, mert nekem még nem sikerült teljesen beazonosítani. A bicskanyitogató tulajdonképpen nem is a dermesztő tájékozatlanság a szakmáról (mondjuk egy leendő webfejlesztő tudhatná, hogy mi a különbség a HTTP és a HTTPS között, és a többi kérdés se volt sokkal nehezebb), hanem a háboríthatatlan jó kedély, amivel kicsit sem zavartatják magukat saját setétségük miatt. Nem szívesen szólnék be a bolognai oktatási rendszernek, de ha valakit sosem vágtak még pofán, és láthatóan szentül hiszi, hogy semmi baja nem lehet, akkor hogyan lehet motiválni?
Na mindegy, elvileg én az életre nevelem őket, kapják is az ívet rendesen, de hát előbb-utóbb csak valami ügyfél közelébe kellett engedni őket. Kiválasztottuk azt, ahol remélhetőleg a legkevesebb gondot tudják csinálni, ügyfélnek elvileg egy ingyenes CMS-t és webáruházat kellett felrakni játszani (jó, nem nextnextfinish, de több mint két hete ilyet csinálunk). Ki lettek okítva, hogy iszom a vérükből, ha nem professzionálisan kommunikálnak az ügyféllel (kénytelen leszek előbb-utóbb az egyiket kihajítani az ablakon, nem nagyon használnak ezek a fenyegetések), ügyfél kapott is szép levelet, majd ifjak nekiálltak még reszelni a webshopon. Menthetetlenül elakadtak ott, hogy a webáruházban a termék készletét nem az első fülön, hanem a sokadikon kellett megadni, plusz hogy a webáruház túl okos és raktárakat is kezel… a lényeg, hogy miután minden összekavarodott, lebontották az egészet, és elkezdték visszarakni.
Kérdezem, hogy “és értesítettük az ügyfelet?” Hát, izé, úgyis Japánban van, csak nem kel fel ezért, észre sem fogja venni. Mondom, Japán csak 8 órával van előrébb, szerintem még nem feküdt le, 11 óra van este… és 5 perccel később be is érkezett a levél, hogy hát lehet, hogy ő nem ért valamit, de a böngésző folyton 403-as kódokat ír ki, pedig újra is indította…
Semmi bajom nem lenne, ha mondjuk 11 évesek lennének (bár a Gyermekvasúton több 11 éves ennél sokkal felnőttebb módon dolgozik), de hát ezek 19-20 éves, nemzőképes emberek… (facepalm)
Nah akkor re is meg vagy áldva a jó képességű ifjakkal! :P
Itt nálunk kb 2 hónapja felmondtak a upc-s rencergizdának azóta ilyen 2 hetente (néha csak 1) van vagy 1-2óra kiesés a szolgáltatásban!
Kissé belepofátlankodtam a rendszerbe:
Mondom ráeresztek egy CDP-t mit ad vissza mi nemjó…
Lestem is nagyot mikor a következő routerek fogadtak:
Ne zaklasd 1-2-3-4-5-6! Jót vidultam!
Ööö, mi a baj tulképpen?
Hogy nem tudják, Japánban korábban van?
Hogy nem értenek webáruházhoz? (Emlékezetem szerint szívtunk már együtt ZenCartttal…)
Hogy nem szóltak ügyfélnek?
Vagy mindez együtt?
Ahhoz nagyon érettnek kell lenni, hogy előbb szóljon, ha baj van, csak aztán kezdjen kínlódni.
Szerkesztőségi tapasztalat, ugye, ha nincs meg a cikk, nem később kell leadni, hanem azonnal szólni, h nem lesz meg, h más megírhassa v jöjjön a tartalék.
Ugye, ha elütök valakít, előbb hívjam a mentőt és csak aztán kezdjek menteni magam – hogy a profik hamarabb odaérjenek. De ehhez előbb meg kell ölni valakit…
Kitartás.
Ebben az a szomorú, hogy bár nem tudok programozni, de a http/s különbség azért megy, meg az alap webáruház dolgok, meg hogy élő rendszeren úgy heggesztünk hogy előtte szólunk róla…
Az, hogy nem szóltak az ügyfélnek. És persze, ehhez kell tapasztalat, és persze, inkább egy ilyen méretű eseten tanulják meg, mint valami húsba vágón, de akkor is… :-)
Nekem voltak arab hallgatóim, ők voltak ilyen nagyon kellemesen kizökkenthetetlen kedélyűek. Felháborodni felháborodtak néha, de hogy aggódtak volna… Példa nem volt rá. A dolog megtörténnek és kész, ez volt a hozzáállásuk. Nem gondolom, hogy életkor kérdése (pláne nem nemzőképességé, az megvan a muslicának is ;) ).
Talán nem volt az teljesen ostoba dolog, bár nagyon utáltuk fiatalon, hogy _nagyon_ nehezen engedtek oda az éles dolgokhoz. Nem volt nekünk olyan bárot főnökünk, mint Te. ;)
Mégvalami: a kilencvenes évek közepén, amikor az első webszervert felraktuk (0.98-as kernelre), mi se tudtuk, mi a https. ;) Igaz, akkoriban az internet a usenet és a HIX volt. :) Viszont működött. ;)
(Elnézést a rejtvényszerű elírásokért, 11 őrát aludtam és kevés volt…)
Nekem az első élményem webfejlesztéssel érdekes volt. Csendes napjaimat tengettem Novell rendszergazdaként 98-ban, mikor bejött a főnök, hogy kéne a cégnek weboldal. Mondom hajrá, biztos talál rá embert. Mondja ő tud is egyet, akinek sok szabadideje van Novell rendszergazdaként. :)
Az ismerőseim sokat emlegették felmenőimet a hülyébbnél hülyébb kérdéseim miatt. :)
Manage Manage Manage .
Ertem en feleloseget nem lehet / nehez tanitani .
En mindig kerek egy tervet elotte ( step by setp) ebben az is benne van milyen Browserrel nyitjak meg a lapot ….
Szoval ovoneni es a pszihologus kevereke fuszerezve a marha hajcsarral :)…vagy talan diszno pasztorral
PS :
A baj hogy neha konnyeb ha te magad csinalod meg nem beszelve a karrol