Megint megbuktam, hogy utólag írok naplót. (A múltkori adagba egyszer már sikerült visszamenőleg két nappal korábban beleírni, hogy mostanában milyen sokféle tejeskávét iszom, mint hogy leírtam volna az elsőt, amit megvettem.) Az egész napból arra emléxem – de tényleg, ezzel is telt –, hogy a niigatai meg ószakai meg kiotói út során beszerzett különféle nyomtatványokból, képeslapokból és egyebekből hatalmas csomagot gyártottam, meg megírtam két levelet és feladtam postán.
A fülem még mindig fáj, de a jobb már szinte egyáltalán nem, és a bal is javul. Továbbra is csak szaunázni, óvatosan lubickolni meg fürdeni járok a Sunwaybe, mégis napról napra fogyok. Ja, nem eszem…